„A gyerekeket átölelő táj az udvar perifériájában is létező fákat, például a nyárfát vagy a vad cseresznyét is visszatükrözi. A festményen két stílus találkozik: az expresszív térkeresés és a figurális realizmus” – írták a tornatermet kívülről díszítő festményről. A kép egyfalta jelzés is a külvilág felé, hogy a vámbérys gyermekek egy olyan közegben tanulhatnak, amely sok sok lépéssel viszi közelebb őket a kultúrális érzékenységhez.
Masszi János igazgató szerint a festmény az iskola külső részének ékköve lett.
„A falat már régen meg szerettük volna újítani. Amin mi is meglepődtünk, hogy alkotóink két, éjszakába is belenyúló nap alatt festették meg ezt a nagyszerű alkotást. Illik az iskolához, a szép udvarunkhoz, de a vele szemközt található városi játszótérhez is. Öröm ránézni, nem csupán nekünk, de ahogyan visszahalljuk, tetszik a szülőknek, de ami számunkra még fontosabb, a gyerekeknek is.”
(nagy)
