Medikusok a járványról

Hogyan zajlik az online oktatás ebben a helyzetben?

Anna: Volt róla szó, hogy nem tudjuk letenni az államvizsgát, így nem kapjuk meg a diplomát. Szerencsére a hatodéveseknek elintézték, hogy már az első félévtől be tudjunk járni a gyakorlatokra. A hatodik év végén ugyanis négy államvizsga-tantárgyból kell megfelelnünk, illetve a diplomamunkánkat is meg kell védenünk. Az államvizsgák között kórházakba járunk, mindig az adott vizsgatantárgyhoz kapcsolódó osztályt látogatjuk. Ősszel például a belgyógyászaton töltöttünk két hónapot.

A gyermekgyógyászat alatt például minden héten más klinikára kellett volna menni, a gyerekonkológián azonban videóhívással oldották meg a dolgot. Telefonon léptünk be az osztályra, így tudtuk felállítani a betegek kórképét, de beszélhettünk a páciensekkel is. Például a lumbális punkciót is videóhíváson keresztül figyelhettük meg, ami nagyon izgalmas volt.

A koronavírus miatt korlátozottak a lehetőségek, de egy hónapot így is sikerült eltölteni egy osztályon. Ami engem illet, ilyenkor aktívan kiveszem a részem a munkából. Ez attól is függ, milyen orvosokkal vagyok éppen körülvéve, mennyire van idejük a medikusokra. Személy szerint azt gondoltam, hogy a medikusok segítségét jobban igénybe fogják venni a pandémia idején, de eddig ez nem történt meg.

Éva: Hat év tanulás után lehetőségem nyílik azonnal munkába állni, de szájsebésznek vagy ortopéd fogorvosnak is tovább szakosodhatok. Számomra a jelenlegi helyzet nem kínált gyakorlatot, nem járhattam kórházakba, szeptemberben talán két hétig ha bejártam az egyetemre, utána jött a távoktatás. Egyébként én is részt vennék a kórházi gyakorlatokon, de a mostani helyzet ezt nem teszi lehetővé, pedig nagyon örülnék neki, ha betekintést engednének a dolgok menetébe.

Az egészségügyi dolgozók teljesen le vannak terhelve, szinte lehetetlen kérés, hogy most velünk tudjanak foglalkozni. A tanárok a maximumot hozzák az online oktatásban is, bár a gyakorlatainkat nem tudjuk rendesen megtartani, ami hiányzik.

Medikusként mindketten részt vettetek az országos tesztelésben. Mit tapasztaltatok?

Éva: Több tesztelésen is ott voltam, s az volt a benyomásom, hogy az emberek nem szívesen járnak szűrésre. Kényszerből jönnek, mert a munkájukhoz fel kell mutatniuk a negatív teszteredményt. Számomra a legnagyobb tapasztalatot az emberekkel való munka és a kommunikáció jelentette. Ha kedvesen és türelmesen szóltam az illetőhöz, kedvesebb volt a visszajelzés is.

Megértőnek kell lenni az emberekkel, mert a mintavétel nem kellemes dolog, sokan félnek is tőle. A tesztek kiértékelése volt a feladatom és a minták kikeverése, legalább ezzel tudtam segíteni az egészségügyi dolgozóknak.

Reczai Lilla cikkének folytatását elolvashatják a Ma7.sk portálon.