Lacza Ilona az alkalomhoz illő versekkel alapozta meg a beszélgetés hangulatát, mely az elmúlásról, az elfogadásról, a veszteségek feldolgozásáról szólt. Kudrna Mária, az est házigazdája bevezetőjében elmondta, hogy olyan témákról szeretne beszélgetni, melyekről sokszor nehéz beszélni. Ilyenkor, novemberben többször járunk temetőbe, emlékezünk azokra, akik eltávoztak közülünk, ilyenkor gyakran gondolkodunk el az élet dolgairól, arról, hogy mi a célunk és merre tartunk. Sajnálatosnak tartja, hogy régiónkban nincs olyan hely, ahol ezekről a kényes, nem hétköznapi gondokról lehetne közösen beszélgetni. A közel három órás diskurzus során több szemszögből járták körül a témákat a résztvevők. Az eszmecsere végén az is elhangzott, hogy jó lenne, ha városunkban is megalakulhatna egy önsegélyző kör, mely fogadná a problémáikra megoldást keresőket.
Ezt már olvasta?
Nem adjuk fel küzdelmünket a felvidéki magyar püspök kinevezéséért – Karaffa Attilát, a Pázmaneum elnökét kérdeztük
Már-már hihetetlen, de a dunaszerdahelyi székhellyel...
Mit éltek át a magyar honvédek a második világháborúban?
Mit élt át egy magyar honvéd a második világháború...
