A fehér botot 1931 óta alkalmazzák, azóta lett a vakok és gyengénlátók szimbóluma a francia Guilly d´Herbemont javaslatára. A párizsi utcán sétálgatva többször megfigyelte a nagy jármű és személyforgalomban félénken és bizonytalanul közlekedő vakok állandó veszélyeztetettségét. A 20-as évek végén Párizs forgalma egyre fokozódott, a vakok veszélyeztetettsége egyre inkább növekedett.
A vakok megsegítésének lehetőségét megtárgyalta az édesanyjával, aki nem értett egyet a lánya igyekezetével, és inkább irodalmi művek Braille rendszerű átírását javasolta a lányának, amely igen divatos tevékenység volt a magas társadalmi rétegek hölgyeinek körében. A kérdéssel mégis tovább foglalkozva egy könnyen felismerhető eszköz kézben hordásának a gondolatát vetette fel. Így jutott a "fehérbot" használatának a szükségességéhez, amelyet úgy a járművek vezetői, mint a gyalogosok távolról felismernek és tudják, hogy közöttük vak ember közlekedik. Használata fokozatosan terjedt el Európában és csaknem az egész világon.
A világnap célja, hogy legalább ezen az egy napon elgondolkozzunk azon, milyen fontos odafigyelnünk a látássérült embertársainkra, s a közlekedésben is különösen vigyázzunk rájuk.
Ezt már olvasta?
Menetrendváltozás a városi tömegközlekedésben – december 15-től
A Dunaszerdahelyi Városi Hivatal tájékoztatja a kedves...
