Az egyszerűsített neoromán stílusban készült istenház húsz éven keresztül, nagy szakaszokban és kihagyásokkal készült el – ahogy a nagyon is szűkös anyagiak engedték.
Maga a ténylegesen csak 1821-ben létrejött szerdahelyi evangélikus egyházközösség 1863-ban kezdte el építeni egy az 1850-es évek végén tett püspöki látogatás és buzdítás eredményeként templomát. (1780-as években még csupán 30 főnyi ágostai hitvallásúval találkozunk településünkön.)
A kis létszámú gyülekezet korábban lelkész- és tanítólakot (s egyben iskolát) épített 1823-ra, s később az istentiszteleteket is itt tartották. Noha folyamatosan azon voltak, hogy igazi templomot is építhessenek, a szerdahelyi elöljáróknál segély iránt hiába folyamodtak.
„Az óta az intézetnek számára épitendő épűlet iránt, á község házának hátulsó részében egész nyáron á Tiszt Úr, és á Gyülekezet előkelő tagjai között gyakrabban folytak a tanácskozások. Á kikűldött tagoknak Mélt Gróf Zay azt felelte: hogy kicsinnyel kell kezdeni, hogy á siker bizonytalan, és hogy segedelem gyűjtés végett főbb helyen lehet folyamodni – mi mind nem sok reményt nyújthatott.”
1857-ben azonban új, agilis lelkész került a közösség élére, aki egyik meghatározó személyisége lett az egyházközségnek: Csáder Károly. Ő volt az, aki az új templom építését megkezdte. Már 1861-ben megindulnak a leendő templom felépítésének lassú előkészületei, amit a közösség erején felülinek ítélt meg, így még 1862-ben is csak azt határozták el, „hogy egyelőre á mostani imaház kissé nagyobb mérvben átépitessék valamint á mostani három szobából és konyhából álló paplak is felemeltessék vagy átépittessék, későbben pedig hátul egy új iskola és egy szobából álló tanitólakás épitessék meg.” 1863-ra aztán a 130 helyi és 120 környékbeli tagot számláló gyülekezet engedett Csáder terveinek: belekezdett a templom építésébe. „A főtiszt. püspök urtól tétetett az indítvány egy szép, a szükségnek megfelelő templom építésére, a mely épités előkészitésére csakhamar nagy buzgósággal hozzá is kezdtek, gyűjtvén a szükséges összegeket” – írták.
A 24x12 méter alapterületűre tervezett imaház azonban rendkívül lassan épült, többször esztendőkre is leállt a munka, úgy, hogy az addigra belefektetett munka is kárba veszett. Dunaszerdahelyen ekkor született a címben idézett mondás az elvégezhetetlen dolgokra. 1868-ban a templomépítés nehézségeibe belefáradt Csáder lelkészt Nehiba Lajos (1868–74) és Zatkalik Mihály (1874–75) követte, akiket 1876-tól Ritter Károly somorjai lelkész váltott, beszolgálóként. 1876/77-ben már úgy látszott, az addigi építkezés teljesen hiába való, s az épület felhúzott része is elenyészik. „A mi épitőmunka 1876-ban és még legutóbb 1877-diki tavasszal történt, az a megemlitésre is alig méltó, és igy most már teljes három éve, hogy az egészen szünetel. Azóta az épületfa, mely a tető felállitása után megmaradván, a még szükséges állványokra anyagul lett volna felhasználható, nagyrészt elkorhadt és már e czélra nem való. Ajtók és ablakok nemlétében a belől vakolatlan falazat is, hihető, hogy a huzamos idő folytán, a légköri nedvesség által nem csekély károsodást szenvedett” – írja 1879-ben a gyülekezetbe visszahelyezett Csáder Károly lelkész, aki Botlik püspök támogatásával, valamint Gusztáv Adolf egylet segélye által (akik több mint 12 000 forintot áldoztak a szerdahelyi templom felépítésére) 1883-ra végül sikeresen felépíttette (bár még torony és harangok nélkül) az épületet.
„1883 óta áll templomunk szép épülete, jelképe az evang. egyházközösségnek és gyengeségeinek, mutatván, hogy mit tudnak és mit hanyagolnak el” – írja Csáder. A templom felszentelésére végül 1883. szeptember 23-án, nagy ünnepség keretében került sor, a szentelést Geduly Lajos püspök végezte.
„Szeptember 23-án kilencz órakor reggel összejött a Főt. és nagytiszteletű lelkészek a felügyelő úrral a járásbírói hivatal termében mely terem az új templom átellenében esett. Jelen voltak: Főt. és Nagyságos Dr Geduly Lajos Superintendens úr, Nt. Ritter Károly főesperes, Fürst János pozsonyi lelkész, Kató Mihály alsószeli lelkész, Schleiffer Károly misérdi lelkész, Csáder Károly d.szerdahelyi lelkész és Neubauer felügyelő úr. (…) A templom kapuja előtt hol a bejárásnál dúsan koszorúzott diadalív volt felállítva.”
A templom „fekvése éjszakkeletről délnyugotra, bejárása éjszakkeletfelé esik, arczczal a Szécsényi utczára tekint, melytöl vaskerités által van elzárva. Körülötte az egyik oldalon a lelkész udvara, másik oldalon annak kertje terül el. Hossza 24 méter, szélessége 12 méter, magassága körülbelöl 20 méter külsöleg nézve. Épült 1863-1883-ig tégla anyagból csenéppel fedve. (…) Külső és belső alakja egyszerű, de a szemnek jóleső. Épitési modora modern, a román épitési modorra emlékeztet, de nem oly tömör nehézkes, ablakai nagyok és szélesek ivalakban. Bejárása kényelmes.” – írják a korabeli leírások.
A Csáder lelkészt követő Marczy István (1887–1925) idején készült el a templomnak a pozsonyi Schönhofer Antal-féle ötváltozatos, pedálos orgonája, amelyet 1900. augusztus 19-én szenteltek fel.
Márvány keresztelőkútja 1883-ból, míg neoklasszicista, Besztercebányán készült főoltára 1933-ból való. Az épület tornyát – amely kissé meghaladja a főhomlokzat síkját – a szerdahelyi építész, Wyberál Gyula (a járásbíróságot, vagy a régi temetői Kriha-kápolnát építő Wyberál József fia) építette 1938-ban a templomhoz. A szakrális hely szószékét ugyancsak ő adományozta a templomtorony építésének az idején a közösségnek.
Nagy Attila helytörténész
