Hartmann József, városunk krónikása a Járási Hivatal főjegyzőjével, Glóser Jenővel figyelte meg a 1938-ban a különös égi jelenséget:
„Ritka szép látványban részesült városunk lakossága 1938. január 25-én az esti órákban, amikor az égbolt nyugati felén csodálatos kárminpiros felhőszerű fény jelent meg.
Úgy 8 óra tájban kezdett kibontakozni a csodálatos égi tünemény, amely a legkülönbözőbb találgatásokra adott alkalmat. A lakosság többsége tűzre gondolt, úgy, hogy a közeli falvakban tűzriadót rendeltek el és félreverték a harangokat is. Nálunk is azt hitték eleinte, hogy Sikabonyban vagy Hodosban van a tűz.
Csak később gondoltak arra, eszméltek fel, hogy valamilyen égi jelenséget látnak.
Tekintve, hogy erre a napra az Országos Hivatal »Légo elsötétítési gyakorlatot« rendelt el (légoltalmi, légvédelmi gyakorlat – a szerző megjegyzése), így az az elsötétített város felett különösen szépen és tisztán látszott minden pompájában és részletében.
Magáról az egész tüneményről az alábbiakban számolok be:
Húsz óra után egy pár perccel kissé északkeleti irányban az égbolton csodás felhőszerű vörös fény jelent meg, mely a látóhatár felett kb. 60–70 foknyi magasságig volt észlelhető. Később ez a vörös felhőfátyolság – melyen a csillagok átragyogtak – kettévált és a nagyobbik része nyugat felé húzódott le.
A legszebb színpompáját 20 óra 50 perc körüli időben mutatta, amikor az egész tünemény a sötétvörös színből átment világos-narancs, sőt zöldessárgába, melyet napnyugta irányából világos sávok díszítettek. Úgy nézett ki az egész tünemény, mintha egy csodás tűzijátékba alulról belefényszóróztak volna kb. 12–15 fényszóróval. A fénycsóva 10–15 fokkal túlhaladta a csodás égi tünemény határát.
Később a vörös fény elhalványodott és felhúzódott észak felé, de még 23 órakor is látható volt.” – írja a krónikás.
Az elkövetkező napokban aztán kiderült, mi is volt a tünemény, amelyet Amerika és Európa lakossága – köztük a dunaszerdahelyiek is – aznap este megcsodálhattak. Nem más volt, mint egy ritka és hatalmas erejű sarki, más néven éjszaki fény kitörés, azaz a Föld északi sarkánál a napkitörések után a légkörbe lépett töltött részecskék (elektronok és protonok) által keltett fényjáték, amely akkor, 1938 januárjának végén egészen az afrikai partokig látható, tapasztalható volt.
Nagy feltűnést keltett sarki fény, hiszen tájainkon nagyon ritkán figyelhető meg, ugyanis az főleg az Északi-sarkkörtől északra (illetve a Déli-sarkkörtől délre) tapasztalható leginkább. Nem csoda hát, ha sokan megrémültek a jelenségtől, s bár a nagy riadalom később alábbhagyott, mégis égi jelnek, fenyegető mementónak tekintették azt.
„Az északi fény megzavarta Mainben is a rádiókat, megijesztette az európaiakat” – írta a Maine Press Herald másnap. A New York Times január 26-ai számában ezt olvassuk: „Északi fény Európa felett. Az emberek menekülnek, hívják a tűzoltóságot.” A Bismark Tribune így vezette fel a nagy hírt: „Európa ideges: ez az első nagy sarki fény 1709 óta.” Hartmann Dunaszerdahelyen pedig ekképp zárta a jelenség leírását:
„Csodálatosan szép volt – mondogattuk. Világégés és háború lesz – mondották az öregek!”
(Nagy Attila helytörténész)
