Back to top

Így élem meg én...

Publikálva: 2020, április 7 - 08:04
Sorozatunkban koronavírus-fertőzés okozta világjárvány kapcsán kérdezzük, ki hogyan reagál az új kihívásra, hogyan rendezi napjait, miképp figyel a maga és családja, környezete egészségére. Egyáltalán: hogyan telnek a kényszerű bezártságban töltött napjai? Ezúttal Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója válaszol.
Így élem meg én...

Elég régóta foglalkozom digitalizációval, mondhatnám erősen „megfertőzött”. Még a kezdetben, a kilencvenes évek elején a „kötőgépes” Huszár Laciról beszéltek, amikor valamilyen társaságban szóba kerültem. Vagyis kiléptem az analóg világból, mert a jövőt nem tudtam elválasztani a digitalizációtól.

Amikor megjelent a koronavírus, kiderült, hogy a fejlődéshez „szükséges” helyzetbe kerültünk, hiszen az intézményi, magánjellegű bezártság napok alatt digitálissá tesz bennünket. Ellep a „digitális oktatás”, napok alatt szakemberekkel lát el, megoldva ezzel majdnem minden problémánkat.

Minden más értékdobozba kerül a világgal való kapcsolatodban. Míg fiatal ismerősöd kivárja a postán a gyógykezelésedre küldött ajánlott leveledet, kiderül, személyesen kellene neked átvenned. Ha mégis a fiatal ismerősödben bízol, hitesen igazolt kérelmed az, amely megnyitja a „kaput”. Mit tehetsz, felhívod a postát, az újabb hivatalnok készséges, utánanéz, keresi a megoldást, amely egy régebbi ismerősöd személyében jelenik meg. Vajon a kevesebb „logisztikát” ismerők, ilyenkor mit tesznek. Tanulmányozni kezdik Csányi Vilmos fajspecifikus emberi viselkedésjegyek kategóriáját? Remélem, nem. Inkább az alig pár százalékos, szabályt erősítő, kivételek közé sorolom be, és bízom a statisztikák igazságában.

Közben bújom a netet, értelmes gondolatokat keresve megpróbálom elválasztani az ocsút a búzától, s megint Csányi Vilmos jut eszembe: nem csak hinnünk kell, hanem szót is kell fogadni. Elemi érdekünk.

Az élet tervezhetősége a messzi távolban sejlik fel. Keresném a megoldásokat, hiszen a rendezvényeink, a Duna Menti Tavasz, az Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny, meg a többiek is a „home office” világába kerültek. Mindannyian tudjuk, hogy a tervezett időben nem valósulhatnak meg, s ha eljön az ideje, hatalmas és fontosnak vélt tumultusba kerülünk, mert megjelenik a „patika effektus”, és ezt a gyerekek, szereplők érdekében meg kell értened.

Mégis optimista vagyok, lányaimmal, unokámmal, barátaimmal, ismerőseimmel telefonon, skype-on találkozom, a balkonra járok kirándulni, töltögetem a netes adatbázisainkat. Közben türelmesen várom a járvány végét.

Ezt már olvasta?

Címkék: koronavírus
Cookies