Back to top

Így élem meg én...

Publikálva: 2020, március 30 - 17:25
Soha nem gondoltuk volna, hogy 2020-ban bekövetkezik az, amit eddig csak filmeken láttunk: egy világjárvány kényszerít bennünket eddigi megszokott életünk teljes átrendezésére. Ki hogyan reagál az új kihívásra, hogyan rendezi napjait, miképp figyel a maga és családja, környezete egészségére? Egyáltalán: hogyan telnek a kényszerű bezártságban töltött napjai? Erről kérdeztük Antal Ágota városi képviselőt.
Így élem meg én...

Épp nagy munka közepette ért el a kérdésed.

Kenyeres videót forgatunk. Szeretnék segíteni. Nagyon sokan keresnek, hogy mondjak receptet, ezért úgy döntöttem, inkább megmutatom a folyamatot, hogy minél több ember számára elérhető legyen a „varázslat”.

Számomra nem idegen az otthonlét, hiszen évek óta itthonról dolgozom, itt az irodám, a jógatermem, a konyhám. Nem idegen számomra, hogy naponta főzök, hiszen évek óta így van ez is. Úgy érzem, ez a helyzet rákényszerít minket, hogy visszatérjünk a normalitásokhoz, elkezdjünk tudatosan tervezni, megfőzni, megenni, nem pazarolni, beosztani, spórolni.

Ezek lennének az alaphelyzetek, az alapállás, amiktől sajnos egyre inkább eltértünk, és most azt az ukázt kaptuk a „fenti” gps-től, hogy: Forduljon vissza! Nem azt mondja, hogy a következő lehetőségnél, nem ad opciókat, elég direktben érkeznek az utasítások. Mintha nem volna másik esély. Lehet, hogy képesek leszünk úgy végezni a munkánkat is, azzal a tudattal, hogy nem legyinthetünk, ha nem sikerül, nem mondhatjuk, hogy majd veszünk vagy csinálunk egy másikat. Lehet, hogy megtanulunk odafigyelni, felelősséget vállalni, nem elodázni semmit – most cselekedni. Nem holnap, vagy holnapután.

Menjünk haza – mondják. Micsoda szép szavak ezek, hiszen a hazatalálás az egyik legnagyobb életfeladatunk, és ha ezt spirituális szemszögből nem is vizsgálja mindenki, megmutatja magát a feladat materiális szinten is. Ha másban nem is fog erőteljesebben megnyilvánulni a felismerés, talán az együtt levés megtanít beszélgetni a családtagjankkal, kérdezni, válaszolni, együtt élni.

A krízishelyzetek mindig lehetőséget adnak a változásra, kezdenek nyilvánvalóvá válni azok a dolgaink, amelyekről tudjuk, már régen sejtjük, hogy így nem mehet tovább, változtani kell.

Letisztulnak az élethelyzeteink. Marad akinek és aminek maradnia kell, és megy, akinek és aminek mennie kell. Most nincsenek külső kapaszkodóink, magunkra vagyunk utalva. Meg kell keresnünk a legbelső tartalékainkat, a belső erőnket.

Jó idő a befelé fordulásra, a lecsendesedésre. Ami azért, valljuk be, csapda is, hiszen, ha becsukjuk a szemünket, megmutatkozik a káosz, a nagy hangzavar, ami odabent van, amitől mindig is rohantunk, nem akartunk szembenézni vele. Most erre is lehetőség van.

Minden tiszteletem azoké a dolgozóké, akik az első vonalban dolgoznak, köszönet és hála a munkájukért.  

Szükség van a hitre. Arra a tudatra, hogy az Isteni terv része minden. Nem félek, nincs félni valóm. Ha menni kell, hát menni kell, teljesen átadom magam a felsőbb akaratnak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ignorálom a helyzetet. Betartok minden szabályt. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan jóra fordul minden.

Ezt már olvasta?

Cookies