Így élem meg én...

Most a járvány idején átrendeződőtt a családok élete, napirendje. A járvány a napi rohanásból megállásra kényszerített mindenkit, arra, hogy átszervezzük életünk.

Családomban érdekes az, hogy a járvány kitörése előtt 9 hónapig örömteli várakozásban volt részünk, hiszen harmadik kisfiúnk szuletését vártuk és készültünk rá. Amint megszületett elrendelték a karantén intézkedéseket.

Nagyböjt ideje van, várakozunk, lelkiekben készülődünk legnagyobb ünnepünkre, Húsvétra. A Nagyböjti szent idő különösen megtérésre, magunkba nézésre szólít fel bennünket. És most a járvány idején, újra várakozunk, imádkozunk, hogy védelmezzen bennünket az Úr, tartson meg egészségben.
Biztos vagyok benne, hogy a járvány lecsengésével sokmindent átkell értékelnünk, nem folytathatjuk ott és úgy ahogy abbahagytuk.

A járvány sok mindenre megtanít.

Több időt vagyunk családunkkal, szeretteinkkel, vagy érezzük hiányukat.

Családomban fontosnak tartjuk az intézkedések betartását, a védőmaszk, a kesztyű használatát, a fertőtlenítést, a kézmosást, valamint a vitamindús táplálkozást. Nem járunk ki, csak heti két alkalommal bevásárolni, azt is csak én.

A ház körül, a kertben sokat tartózkodunk, a gyerekekkel sokat játszunk, tanulunk, sportolunk idehaza. Sok a közös program és természetesen babázunk, most háromhetes fiúnkkal.

Ami a munkát illeti, új kihívás számunkra, tanároknak az online oktatás, home office munkát végzünk, amely kellő odafigyelést igényel.

A héten pedagógusnap lesz, március 28-án, megragadnám hát az alkalmat, hogy minden pedagógus és tanár kollégámnak kívánjak sok erőt, kitartást hivatásuk gyakorlásához. 

Vasárnaponként bekapcsolódunk az online szentmisébe és napi szinten imádkozunk a járvány befejezéséért, a betegek gyógyulásáért. Adjon a Jóisten mindenkinek jó egészséget, vigyázzunk egymásra, figyeljünk egymásra és tartsuk be az előírásokat. Én bízom abban, hogy a járvány végeztével, a hálaadást senki sem fogja elfelejteni és a világ egy kicsit jobb lesz.