Hálaadás Magyarok Nagyasszonya ünnepén

A szentmise elején Mons. Szakál László János dunaszerdahelyi esperesplébános köszöntötte a koncelebráló paptestvéreit, köztük Kiss Róbert kanonokot, a Nagyszombati Főegyházmegye magyar ajkú híveinek pasztorációjával megbízott püspöki helynökét, valamint a Pázmaneum Társulás megjelent tagjait és a híveket.

A szentmisén részt vett Sárai Attila nagyölvedi, Galgóczi Rudolf légi, Beke Zsolt berhidai lelkiatya és Mészáros Dávid diakónus is.

Kiss Róbert püspöki helynök köszöntötte a tizenhárom éves Pázmaneum Társulás vezetőit, megköszönve aktív munkájukat, amelyet a felvidéki magyar katolikusok érdekében fejtenek ki különböző egyházközségekben.

Szakál László esperes szentbeszédében az ünnep fontosságára hívta fel a figyelmet, és örömmel idézte a Pázmaneum meghívóján található idézetet, Szent Pio atyától: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”

A szentmise végén ThDr. Karaffa János, a Pázmaneum Társulás védnök-elnöke elimádkozta a hívekkel együtt a Szent Mihály imát, majd könyörgésben emlékezett meg Marczell Mihály atyáról.

Végezetül a megjelent lelkiatyák és a hívek főhajtással adóztak az egykori paptanár emléke előtt, és megkoszorúzták a templom falán 2007-ben elhelyezett emléktáblát, amelyet dr. Marczell Mihály tiszteletére állított a dunaszerdahelyi egyházközség és a Pázmaneum Társulás.

Marczell Mihály (előneve Kisudvarnoki, egyben írói álneve is) a 20. század egyik legnagyobb magyar katolikus nevelője a csallóközi Dunaszerdahelyen született 1883. augusztus 12-én, és tevékeny életet követően Budapesten 1962. december 6-án hunyt el.