Hosszú, nehéz hónapokon vannak túl a pedagógusok, szülők, tanulók egyaránt. Elérkeztünk az iskolaév feléhez, amelynek végére a bizonyítvány tesz pontot. De milyen az a pont? Olyan, mint egy mosolygós hangulatjel? Vagy szomorú, bánatos, fogadkozó és ígérő? Elégedett, csalódott, vagy közömbös? Egyik sem. A bizonyítvány egy tükör.
Benne nemcsak a gyereket kell észrevennünk, hanem saját magunkat is, és csakis ennek ismeretében szabad ítélkeznünk.
Az iskolai munkának, az ismeretszerzésnek három résztvevője van, ugyanannyi a felelőse is. A pedagógus a folyamat kulcsfigurája, nagyon sok múlik szakmai felkészültségén, a gyermeki lélekkel való azonosulási képességén és jellembeli tulajdonságain. A tanuló legfontosabb feladata az együttműködés a pedagógussal, társaival és a szülőkkel. Figyel, bekapcsolódik az óra menetébe, dolgozik, kérdez, felkészül. A szülő mindehhez a hátteret biztosítja. Az otthon nyugalmát, békés hangulatát, a család biztonságot sugárzó légkörét. Ha mindenki megteszi azt, ami elvárható tőle, a tükörbe bátran belenézhet, a látvány kedvező lesz.
Az élet azonban nem mindig rakja össze a játékkockákat ilyen szép rendben. Vannak kellemetlen tényezők mindhárom területen, és a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. A cél azonban ismert, és törekednünk kell felé.
A lényeg, hogy csak annyit várjunk el a bizonyítványtól, amennyit belefektettünk. Azt se felejtsük el, hogy az útnak csak a felénél tartunk, ugyanennyi áll még előttünk. Van mód javítani.
Sok sikert kívánok!
(Fekete Irén/FB/felvidek.ma)
Ezt már olvasta?
Szeptembertől 4000-rel több embert kell alkalmazni az iskolákban a segítő szakmákban
A következő tanévtől várhatóan a jelenlegi helyzethez...
Bécsi szavalóversenyen remekeltek a Közös Igazgatású Szakközépiskola diákjai
A Dunaszerdahelyi Közös Igazgatású Szakközépiskola, Szabó...
