Publikálva: 2017, március 9 - 17:55
Nőnap lévén, Valaskó Ferenc, énekes a kiállításmegnyitó nyitányaként a megjelent hölgyeknek kedveskedett egy ismert dallal, majd Rajkovics Péter, portálunk főszerkesztője köszöntötte a kiállító amatőr fotóst. Kiemelte, hogy manapság, amikor egyre több fénykép készül, sokszor nem szentelünk elég figyelmet a képek hordozta tartalomnak. Éppen ezért érdekes, ha egy amatőr fotós mutatja meg alkotásait, mert ilyenkor látjuk igazán, hogy a fények játéka több, mint egy a sok képes bejegyzés közül valamelyik közösségi oldalon.
Karaffa Attila elmondta, hogy egy kicsit önmagát adja át a fotókon keresztül, hiszen a képek arról szólnak, amit szeret, ami hozzá köthető: az egyházi, vallási tematika, a magyar kultúra, a történelem, a sport és a természet szeretete mind benne vannak a fényképekben. Reméli, hogy a 33-as óta biennálé formában rendezendő kiállítások folytatódnak a jövőben is.
Valaskó Ferenc további két dallal köszöntötte az ünneplő fotóst, majd kellemes beszélgetéssel, frissítő és bor mellett folytatódott az este.
(A képek után folytatódik az írás.)
Rajkovics Péter kiállításmegnyitója:
Tisztelt jelenlévők, kedves Attila Barátom!
Először is engedjék meg, hogy gratuláljak Karaffa Attilának mai születésnapjához, amely immár hagyományosan az általa készített fényképekből álló kiállítás nyitánya is. Mi pedig itt állunk városunk kultúrájának központjában, a településen, amelyhez az alkotót annyi minden fűzi. És nem csak egy szűk csallóközi városhoz, hanem Felvidék sok-sok falvához, kis zugához, amelyet képein megörökített. Mint mondja, jó visszanézni időnként a felvidéki tájat, a várakat, városokat, az embereket. Mindegyik fénykép egy emlék, amely rögzül az elmében és a fényképen. Meglátni és megmutatni a szépet egy kihívás a mai világban. Elmélyülni a számodra kedves dolgokban, akár egy fénykép segítségével is örömet okozhat.
És valóban örömet okoz, mert Attila képein mi vagyunk, örömünkkel, bánatunkkal, akik itt élnek. Azt gondolom, a fotók ugyan egyre nagyobb mennyiségben készülnek, s talán éppen ezért legtöbbször már kevesebb időt szentelünk a mögöttük húzódó tartalomnak, de éppen az ilyen kiállítások, amikor is egy amatőr fotós mutatja be alkotásait, el kell gondolkodnunk, mekkora kincs számunkra a technika adta lehetőség. Ott vannak a gépek ma már a zsebeinkben, hiszen okostelefonjaink is képesek kiváló minőségű fotók készítésére, de kevésbé figyelünk arra, hogy valóban több legyen egy facebookos bejegyzésnél a fények játéka.
Attila viszont kiállításaival éppen erre is felhívja a figyelmünket, hiszen megmutatja a felvidéki pillanatok varázslatát is. Bármelyikünk kezében ugyanúgy ott van a lehetőség, hogy megörökítsük ezt a csodás tájat, az embereket, a pillanatokat.
Emlékezzenek csak Robert Capa, vagyis Friedman Endre mondására: „A képek ott vannak, csak meg kell őket örökíteni. A legjobb kép az igazság…”
És valóban, a képek generációkon át mesélnek majd történeteket és alkotnak újakat, nem annyira erőszakosan magyarázók, csak megengedők. Van mit tanulnunk tőlük.
Köszönöm a megtiszteltetést, hogy itt lehetek és megnyithatom ezt a kiállítást, amely újabb szelet mutat meg nekünk abból a vidékből, amely a mi otthonunk!
Ezt már olvasta?
A múzeumnak is haladni kell a korral – Nagy Ivánnal beszélgettünk
Dunaszerdahely egyik ikonikus épülete a Sárga kastély....
