Édesapám naplója 3.: 1979 – Nyilasi: amnesztia után visszavonulás

Naná, hogy a Faternál is ott szerepeltek a szelvényen. A kialakult patthelyzetben Kovács Ferenc szövetségi kapitány az MLSZ első ülésén Nyilasiék számára amnesztiát kért. Ennek folyamodványa, hogy az esztendő első válogatott mérkőzésén ismét magukra húzhatták a címeres mezt. Hiányzott viszont Pintér Sándor, a korszak emblematikus alakja, aki sérülése miatt többé nem tudott játszani a nemzeti tizenegyben.

Folytatódtak a küzdelmek az 1980-as Európa-bajnokság selejtezősorozatában, valamint a Moszkvában megrendezésre kerülő Nyári Olimpiai Játékokra is selejtezőket írtak ki. Az utóbbin dr. Lakat Károly mesteredzőre bízták a szakmai felkészítést és a csapat összeállítását.

Abban az időben még sokkal nagyobb jelentőséggel bírtak az ötkarikás csapat mérkőzései, s az olimpiai válogatottban rendszeresen helyet kaptak az „A” csapat játékosai (napjainkban ezt a „feladatot” gyakorlatilag az U21-es válogatott látja el). Így aztán a lelátón sem „öltöztek széknek” a szurkolók, sőt. A „nagycsapat” két barátságos mérkőzéssel nyitott, otthon az NDK (3:0), idegenben a lengyelek (1:1) voltak az ellenfél.

Magyarország–Görögország 0:0, nagy reményekkel léptünk pályára, azonban csalódást okozunk.

1979. 05. 02.: Az Eb-selejtező tétje a Népstadionban a továbbjutási esélyeinek életben tartása. Az elmaradt győzelem a végelszámolásnál hiányzott igazán, mivel azzal a magyar csapat jutott volna tovább, így viszont a görögök örülhettek. A hónap közepén egy újabb selejtező várt a mieinkre Tbilisziben, a szovjeteket ellen, ahol a nagy mumus ellen általában jó eredményeket értünk el az utóbbi években. Tatár és Pusztai góljaival (2:2) ezúttal is értékes döntetlen született, Tóth Z. – Török (Martos), Bálint, Kocsis I., Tóth J., Kovács B. (Rab), Nyilasi, Tatár, Pusztai, Törőcsik, Magyar I. összeállításban. Apám másképp látta: Egy győzelem maradt el – írta a Képes Sport.

Magyar István ekkor viselte utoljára a nemzeti mezt, mivel az FTC játékosa augusztusban „lekéste” a belgiumi túráról hazatérő csapat repülőjét. S bár disszidálni a kommunista blokk országaiból főbenjáró bűnnek számított, példáját többen is követték. A Dózsa és a válogatott kapusa, Tóth Zoltán is az ország elhagyása mellett döntött. 1979-ben aztán a kivétel erősítette a szabályt. Az első játékos, aki törvényesen igazolt (1947 óta) a nyugati világba, Bálint László volt, a Fradiból ment a belga FC Bruges-be.

Bögi Róbert írásának folytatását a KlikkOut weboldalán olvashatják el.