A Képes Sport minden évben teremlabdarúgó-tornát szervezett, meg ankétokat az év tizenegye címért az olvasók voksai alapján. Ahogy azt a hiányzó lapfülek mutatják, édesapámnak is rendszeresen megvoltak a favoritjai, a többi olvasóval együtt évente postázta szavazatát. Az 1977-es névsor megegyezett az év edzőjének választott Baróti Lajos Mundiálra szánt tizenegyével, míg az MLSZ Pintér Sándort, a Bp. Honvéd középpályását jelölte az év játékosának.
A „faternál” a Nyilasi, Törőcsik, Gujdár hármas lett volna a befutó. Ami itt nem jött össze az előző kettőnek, azért a francia újságíró kollégák Aranylabda-ankétján kárpótolva lettek. A France Football szavazásán Nyilasi Tibort Európa hetedik legjobb játékosává választották, vagyis apu kedvenc játékosa Európában a magyarok közül a legelőkelőbb helyen végzett.
A magyar szövetségi kapitány már januárban bővebb vb-keretet hirdetett, és a Mundiálig két előkészületi meccs volt tervben. Mire az egyiket lejátszották, már rohamtempóban folyt az NB 1 tavaszi idénye – azt ugyanis a világbajnokságig be kellett fejezni.
