Eddig kiadatlan, a Csallóköz történetét is érintő többszáz oklevél szövegét tették közzé

Előadásában Csiba Balázs bemutatta a forrásközlés alapjául szolgáló káptalani jegyzkönyvek történetét, és a jelen kötetbe összefoglalt, Pápoci Imre káptalani jegyző munkáját összegző anyagot.

Az izgalmas ismetetőben a szerző kitért az oklevelek olvasásának a nehézségeire, a jelzetek, a javítások jellegére, az oklevelekben előforduló helynevekre és családnevekre, de számos más, a korszakot érintő érdekességre is. 

Csiba Balázs elmondta, hogy „a forrásközlés a pozsonyi káptalan második (1504–1513) hiteshelyi jegyzőkönyvében található és egy kivételével eddig kiadatlan 489 oklevél szövegét teszi közzé. Ez az említett hiteleshely első ilyen jellegű hivatali könyve, amely teljesen egészében fennmaradt. Pápoci Imre káptalani jegyző hivatalviseléséhez kötödik, aki 1504. május 27-én lépett hivatalba és maradt ott egészen az 1547-ben bekövetkezett haláláig. Hosszú pályafutása során rengeteg okmányt állított ki, amelyeknek többsége ma már csak jegyzőkönyvi bejegyzés formájában érhető el. Jól mutatja ezt az a tény, hogy a kötetben közölt oklevelek 88%-át más formában nem ismerjük.

Pápoci az említett jegyzőkönyvbe a fassionalis típusú oklevelek fogalmazványait írta. Ezek zömében birtokjogot érintő oklevelek (bizonyos birtok zálogosítása, eladása stb.), elismervények (pl. leánynegyed kiadása) és tiltakozá sok (valamilyen birtok eladása ellen stb.), viszont egyéb jellegű ügyek (kötelezvények, egyezségek) csak kis számban fordulnak elő. A bejegyzések elsősorban Pozsony megye történetéhez nyújtanak értékes adatokat, de akadnak köztük olyanok is, amelyek más (szomszédos vagy távolabbi) megyéket érintenek.”

Comenius Egyetem oktatója utalt arra is, hogy „a jegyzőkönyvvel való munkát rendkívüli módon megnehezítette a bejegyzések kuszasága. Sok közülük sűrűn javított és nehezen áttekinthető. A jegyzőkönyv felhasználhatóságát az ügyvédvalló, relációs és átíró oklevelek hiánya is csökkenti, azonban minden hátránya ellenére rendkívüli forrásbázissal járul hozzá a késő középkori Magyar Királyság történetének alaposabb megismeréséhez.”

(nagy)