Cselekvő humanizmus, amit megélhetek a Rotaryban

– Mi volt az az indíttatás, amiért Ön rotarys lett?
– Ha röviden kellene jellemezni a Rotaryt, a cselekvő humanizmus az a szóösszetétel, ami nagyon fontos számomra, amiért én magam is tag lettem ebben a nemzetközi szervezetben.

– Mióta tagja Ön a Rotarynak?
– Mintegy 15 éve lettem tagja a Rotary klubnak, annak idején még Komáromban. A Szőny-komáromi klubnak volt egy specifikuma, mely példával szolgált mind a többi klubnak, mind pedig a szomszédos országoknak. Még az Európai Uniós tagság előtt jelképesen lebontotta a határokat, a Két ország, két város, egy klub jelmondatot követve. Klubunk az uniós csatlakozást is méltóképpen üdvözölte a Komárom belvárosában lévő körforgalom mellett található emlékmű avatásával (Az emlékmű szövege: A Duna két partján fekvő Komárom Európai Uniós csatlakozásának ünnepére állíttatta a Rotary Club Komárom).

– Ha jól tudom, az elmúlt időszak nagyobb részében viszont győri klubtagként tevékenykedett.
– Kétezer-négyben neveztek ki a dunaszerdahelyi kórház élére, amely mondanom sem kell, nagyon sok elfoglaltsággal járt. Kórházunk már akkor is napi szintű kapcsolatot ápolt a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházzal, melynek az idő tájt Dr. Varga Gábor volt az igazgatója. A győri Rotary klub több tagjához már akkor is baráti szálak fűztek, az i betűre a pontot Varga igazgató úr Rotary elnöksége és meghívása jelentette. Néha poénosan azt is hozzá szoktam tenni, hogy a sok komáromi sietős utam során összegyűjtött gyorshajtásos büntetésnek is szerepe volt ebben a döntésben. Tudni kell azonban azt is, hogy akkoriban az ország egyik legerősebb klubja volt a győri – tagságilag és tevékenységileg egyaránt. Azt azért kiemelném, hogy sosem a tagság létszáma a fontos, hanem az elvégzett tevékenység, valamint az a potenciál, ami benne van.
Ugyanakkor sosem felejtem, hogy a komáromiak tartottak érdemesnek arra, hogy rotarys lehessek, ezért nagyon hálás vagyok a klubnak, hogy ott megszerezhettem az alapokat.

– Mik azok az eredmények, amelyeket Győrben ért el?
– Először is leszögezném, hogy a Rotaryban nem az egyéni érdemek a fontosak, hanem az, ahogy közösségként dolgozunk. Itt nincs egyén, itt csak szolgálat van. Minden klub kialakítja a saját tevékenységi körét, keresi azokat a projekteket, amelyekhez a tagok munkájukkal – ingyen és bérmentve – a lehető legtöbbet tudják hozzátenni. Győrben sok programot szerveztünk, számtalan jótékonysági rendezvényünk volt és van a mai napig. Néhány fontosabbat említenék a teljesség igénye nélkül. Árvíz által elmosott fahidat rekonstruáltattunk Kárpátalján, a Punta d'Ostro prevlakai erődben, az otrantói csata tiszteletére állíttattunk emléktáblát. Anyagilag és tárgyi eszközökkel is támogattuk a Böjte Csaba fémjelezte világcsodát, létrehoztuk a győri Széchenyi tér sarkában a „Tapintható Láthatatlant” – a vakok és gyengénlátók segítségére készült makett Európa egyik legszebb barokk terét teszi „láthatóvá”. De ezek közé sorolnám az utóbbi évek legnagyobb és egyik legfontosabb programját, a Kazinczy Ferenc Szép Magyar Beszéd Verseny támogatását, vagy a Győri Fröccs Napokat, mely az alapító elnök, Horváth József ötlete volt, és ma már a kiemelt győri fesztiválok sorába jutott.
Szervezésileg a programok alapvetően három részre oszlanak. Vannak a Rotary International által meghirdetettek, a districtek által működtetettek, valamint az egyes klubok saját programjai. A helyi klubok természetesen be tudnak, és nagyrészt be is kapcsolódnak mind a nemzetköziekbe, mind pedig az országosakba – ahogy azt a győri klub is tette és teszi ma is.
Világviszonylatban az egyik központi és legismertebb tevékenység a Nemzetközi Diákcsere Program. Ebben természetesen a győri klub is részt vesz, évente 4-5 diákot juttatva el a világ számos országába, ugyanennyi tanulót fogadva. Győrben szokássá vált, hogy a kiutazás előtt és hazaérkezés után prezentációban mutatkoznak be a srácok. Nagyon érdekes látni az átalakulást, ahogy a publikum előtt sokszor szorongó, aggodalommal teli kiutazó szinte még gyerek kész felnőttként érkezik haza, rengeteg élménnyel, komoly nyelvtudással gyarapodva.
Az országos jelentőségűek közül kiemelném a Gift of Life – Ajándékozz életet, a magyarországi Rotary Club jószolgálati programját, melynek célja a szívrendellenességgel született gyermekek felkutatása, diagnosztizálása, illetve Magyarországon történő műtése. Ennek a programnak az a különlegessége, hogy ezeket a gyerekeket olyan helyekről, Magyarország határain túlról (például Erdélyből) kutatjuk fel, ahol számukra az ilyen jellegű műtétre nem lenne esélyük, vagy egyáltalán nincs rá lehetőség. A klubok – ahogy ezt a győri klub is tette – keresztapaságot vállalnak egy-egy gyermek felett, és fedezik a műtéttel kapcsolatos kiadásokat. Tapasztalatból mondhatom, felemelő érzés találkozni ezekkel a gyerekekkel. Emellett országos program volt a Rotary irodalmi díj is, melyet az előző évben magyar nyelven megjelent eredeti irodalmi alkotás kaphatott.
Klubszinten szintén voltak és vannak hagyományos programjaink, melyek bevétele ugyanúgy a segítség alapjául szolgál. Ilyen például a Jótékonysági Rotary Bál, mellyel a győri farsangi bálszezont szoktuk nyitni, vagy a minden év decemberében szervezett jótékonysági koncert, melynek hosszú évekig a Republic volt a fő zenekara.

– A 2013/14-es évben Ön vezette a győri klubot. Eredményesnek tekinti elnöki időszakát?
– A Rotary életét nem úgy kell elképzelni, hogy egy új elnök mindig valami újat talál ki. Az aktuális vezetés alatt mindig vannak innovatív törekvések, egy kicsit mindenki másképp csinálja; olyan ez a munka, mint egy Rotary-kerék, amelyben a fogak mindig egymásba illeszkednek. Az egyéni kezdeményezések mellett vannak olyan programok, amelyek több elnökségen ívelnek át. Azt azért kiemelném, hogy az én elnökségem idején kezdtük bevonni a környék klubjait a Fröccs Napok rendezvénysorozatba, amelyen most már évek óta a dunaszerdahelyi klub is részt vesz. Elnöki munkámmal a többi tevékenységem mellett igyekeztem erősíteni a határokon átnyúló kapcsolatokat, melynek eredményeként a Rotary Magyarország kormányzója jelölésének köszönhetően elnyertem a legmagasabb district kitüntetést, a Paul Harris-díjat. Életem legnehezebb évei közé tartozik a 2013/2014-es, ennek ellenére pozitívan gondolok rá, a Rotary volt az egyik kapaszkodó, amely a legtöbb pozitív töltetet adta.

– Ezek szerint az Ön számára fontos az összetartozás erősítése?
– Igen, fontos. Példaként a győri civil szervezetek összefogásának komoly példáját tudom felhozni, a Kantharosz Gálát, melynek a Rotary Club Győr szintén részese. A Győri Filharmonikus Zenekar ingyenes koncerttel, neves borászok kereskedelmi forgalomban nem kapható különleges kincseikkel, a győri civil élet kiemelkedő tagjai munkájukkal, a közönség pedig adományaikkal járulnak hozzá a gála sikeréhez. A gála teljes bevételét később Győrből és környékéről megírt pályázatokkal lehet elnyerni. Aminek külön örülök, hogy a kuratórium az idén már második alkalommal fogadta Dunaszerdahelyről is a pályázatokat. Ráadásul nem csupán a támogatottak köre bővült ki Dunaszerdahely felé, hanem ha sikeresek a tárgyalások, akkor a dunaszerdahelyi Rotary klub is tevékeny tagjává válhat ennek a páratlan civil összefogásnak.
Ahogy eddig, ezután is azon igyekszem, hogy mind szélesebb körben terjedjen el az összefogás, hogy emberként az emberekért tevékenykedjünk.