Az aradi vértanúk emléke nem lesújt, hanem bátorít és ösztönöz

A Kis Csallóközi tánca, majd a Szent István téri Közös Igazgatású Iskola diákja, Csápay Balázs Rudolf szavalata után városunk polgármestere, Hájos Zoltán szólt az emlékezőkhöz.

Mint mondta, ezen a napon nemcsak az Aradon kivégzett 13 vértanúra, hanem minden olyan honvédre emlékezünk, aki a forradalom és szabadságharc alatt, vagy az utána következő megtorlás idején a életét áldozta a hazáért, a nemzetért.

Kiemelte:

„A mai nap nem a harag, hanem a szabadságharc áldozatainak és a mártíroknak kijáró tisztelet napja. Haláluk szimbóluma annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak, amelyet a magyar nemzet folytatott évszázadokon át függetlensége kivívásáért és a társadalmi haladásért. Emléke nem lesújt, vagy megfélemlít, hanem bátorít és ösztönöz.”

„Erősítsen bennünket magyarságunk megtartásában és a mindennapok küzdelmeiben. Legyenek példaképeink nemzetünk nagyjai, akik tanúságot tettek a hazaszeretetről, és a szabadság iránti szeretetükről.“

Bíró Éva, az ünnepi megemlékezés konferansziéja rövid történelmi összefoglalójában elmondta, ezen a napon, október 6-án az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc - a magyarság számára máig meghatározó fontosságú - tragikus záróakkordjára emlékezünk. Azon hősök, 13 tábornok előtt hajtunk fejet, akiket a világosi fegyverletétel után nem egész két hónappal, 1849. október 6-án Aradon végeztek ki.

Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke ünnepi beszédében elmondta, nem csak Aradnak, Pozsonynak is 13 vértanúja volt, akikre Jeszenák János pozsonyi Kecske utcai evangélikus temetőben található sírjánál emlékeztek a délutáni órákban.

„Hiába volt a március felkelés, fölösleges volt a honvédelmi bizottmány munkája? Talán értelmetlen volt a nép lelkesedése a forradalmi eszmék iránt?“ - tette fel a kérdéseket a szónok, majd meg is válaszolta azokat: „Ha elbukott is a túlerővel szemben a forradalom, az eredmények - ha később is -, de láthatóak voltak. Még a levert forradalom is előremozdította a történelem szekerét.”

„A forradalom és szabadságharc hősei, a vezérek, a tábornokok, a névtelen tömegek olyan örökséget hagytak ránk, amelyet oltalmazni és ápolni minden nemzedéknek becsületbeli kötelessége.”

Majd kiemelte:

„A mai gyásznapnak a puszta kegyeleten túl máig érvényes az üzenete: vállalni azt a feladatot, amely nekünk, a mi nemzedékünknek adatott, itt, a Kárpát-medencében.“

Az ünnepi beszédek, majd Molnár Karolina, a Szent István téri Közös Igazgatású Iskola diákja éneke után - miközben elhangzottak az aradi vértanúk kivégzésük előtti utolsó mondatai -, a Kis Csallóközi táncosai vonultak fel a színpadra egy-egy mécsessel emlékezve a dicső hősökre.

A megható pillanatokat követően, mivel a kedvezőtlen időjárás nem tette lehetővé az 1848/49-es emlékműnél a közös koszorúzást, elhangzottak azon intézmények, társadalmi és politikai szervezetek nevei, amelyek a nap folyamán egyénileg helyezték el itt az emlékezés virágait.

Az ünnepi megemlékezést a Csaplár VMK-ban a Kis Csallóközi táncosainak előadása, valamint a Himnusz közös eléneklése zárta, majd az aradi tizenhármak tiszteletére gyújtott mécseseket városunk vezetése elhelyezte a szabadságharc tiszteletére emelt emlékmű tövében.

Felvételeink az ünnepi megemlékezésen készültek.

Szöveg és kép: -rovin-