A következő történet annyira rendhagyó, hogy pár hónappal ezelőtt még fenntartásokkal fogadtam volna az írás gondolatát, de egy üzenet mindent megváltoztatott. Egyenesen az Egyesült Államokból érkezett, onnan, ahova mai főhősünk annak idején kivándorolt. Feladója saját elmondása szerint rendszeres olvasóm, különösen a DAC történelme érdekli, valamint egy bizonyos Steiner Herman, aki Dunaszerdahelyen született 1905. április 15-én.
Azt tudtam, hogy nemrég lett egy ilyen nevű utcácska Dunaszerdahelyen, mégpedig a Nagyudvarnoki és a Kürti út között, de hogy ki ez a Steiner Herman, és mitől olyan híres, hogy utcát neveztek el róla, arról bizony homályos információim voltak.
Bruce – így hívják az amerikai barátom -, a DAC (jobban mondva jogelődje a DSC) első csapatképén lévő személyeket szerette volna beazonosíttatni velem, mivel Steiner és az egyesület tagjai között létezett bizonyos átfedés. Steiner és a klub tagjai is az Erdősék kávéházban vertek olykor tanyát, ugyanis az egyben klubházként is működött, Steiner pedig sakkozni járt oda előszeretettel.
Na tessék – gondoltam magamban – , nem elég a „kétismeretlenes egyenlet”, még a sakk is szóba került, ami nekem sötét verem.
Nosza, ha már beleestem, valahogy csak kimászok belőle?! Steiner Herman valóban Dunaszerdahelyen született, nem meglepő, hogy zsidó családban, hiszen aki csak egy kicsit is ismeri a város történelmét, az tudja, miért nevezték egykor Kis Jeruzsálemnak „fatornyos hazámat”.
Életének első tizenhat évét töltötte a városban, itt járt iskolába is, ahol éles eszére hamar felfigyeltek. A sakk egy meglehetősen csendes játék, jóval csendesebb, mint a foci, de a logikája gyors döntéseket és a játszma előrelátását is megköveteli. A dunaszerdahelyi Társaskör nevű zsidó kulturális egyesület a már említett Erdősék kávéházában sakkversenyeket szervezett, ahol Steiner ugyancsak otthon érezte magát, és nála idősebb játékosokat is rendre legyőzött.
A Posta utcában járunk, s bár ez a része Dunaszerdahelynek mára meglehetősen eldugott, régebben a Fő utcát kötötte össze a templom körüli területtel.
Forgalmas lehetett, ahogy Erdősék kávéháza is, ahová barátja udvarán keresztül járt be Steiner. Pollák Dávidék háza mai is áll a Fő utcán, ahogy Csernyei doktoré is. Az előbbi üveges volt, az utóbbi jó hírű fogorvos, és egy időben a DAC tisztségviselője is egyben.
Valahogy a foci már akkor is befészkelte magát az emberek szívébe, bár Dunaszerdahely csak egy vidéki kis város volt, hétvégenként megtelt a Vermes-féle pálya környéke. A mérkőzéseken történt eseményeket pedig valamelyik kávéházban volt szokás megbeszélni. Nincs ez másképp ma sem, csupán a kávéházat kocsmának hívják.
Az Erdős kávéház, valamint Csernyei doktor és Pollákék udvarának területe azóta kétszer is nagyot változott.
Bögi Róbert írásának folytatását a KilkkOut weboldalán olvashatják el!
Ezt már olvasta?
Peruban és a Coropuna csúcsán jártunk a VándorLáss-esten
Aki ismeri a VándorLáss-esteket, a VándorLáss csapatát,...
Mindenszentek és halottak napjának népi hiedelmei Csallóközben
November elsején ünnepli az egyház azokat a szenteket,...
