Nagy örömünkre Valkai Anett igazgatónő meghívását 14 nyugdíjas kolléga fogadta el: Balogh Magda, Bíró Gizella, Bíró Ildikó, Gálffy Éva, Halász Alica, Hölgye István, Kósa Éva, Köles Katalin, Molnár Judit, Németh Mária, Ollé Erzsébet, Patassy Gabriella, Pomichal Márta, Vörös Veronika, akik pályájuk során több száz diákot tanítottak az iskolában.
A rendezvény elején a gimnázium tanulói kultúrműsorral kedveskedtek a jelenlevőknek: Fodor Fanny szavalata után Füzék Patrícia és Vass Virág énekeltek, Both Ágota fuvolán kísérte zongorán játszó nővérét, Both Zsófiát, Varga Zoltán Bendegúz gitározott. Valkai Anett igazgatónő megható beszéddel búcsúzott el Pomichal Mártától, aki ebben a tanévben már a nyugdíjas élet örömeit élvezi:
„Nem szomorkodni jöttünk össze, hanem ünnepelni és köszönetet mondani: ünnepelni a munkatársat, és köszönetet mondani a barátnak. Köszönettel tartozunk azért a sok biztatásért, amit az együtt töltött évek alatt Tőled kaptunk, amit Tőled tanultunk, amit személyes példáddal mutattál nekünk: kitartást, munkaszeretetet, szorgalmat és emberséget.
Ezzel a virágcsokorral búcsúztatunk, helyesebben elengedünk. Amikor az ember a barátjától elszakad, tudja, hogy a távozás csak látszat. Valahol mindig együtt marad vele…”
Az igazgatónő a pedagógushivatás szépségére is rámutatott beszédében:
„Most sem volt könnyű élni,
Nem lesz könnyű sosem,
De érdemes volt! – s mindig
Érdemes lesz. – Hiszem.”
Váci Mihály szavai, úgy gondolom, különösen igazak egy pedagógus életében. Pedagógusként, kivált jó pedagógusként élni nem könnyű.
Mi, tanárok nem nyúlhatunk mellé. Sohasem tudhatjuk, hogy melyik következetlen vagy túlságosan is következetes tettünk, szavunk emlékét hordozza aztán évtizedekig magában sohasem hegedő sebként a ránk bízott diák. Talán csak a tíz-, húszéves találkozón tudjuk meg, hogy mi volt az az egy szavunk, mondatunk, tettünk, amely életre szóló útravalót jelentett egy-egy növendékünknek. Nagyon nagy feladatokat ad, és nagyon nagy kihívás ez a szakma.
Kedves Kollégák!
Önök végigfutották ezt a pályát, végigjárták annak minden útvesztőjét, megízlelték annak minden édességét és keserűségét. Egész nemzedékeket tanítottak és neveltek itt, a Csallóközben, mind a helyi közösség és a nemzet számára, mind a diákok saját javára.
Visszatekintve azt is mondhatjuk, a múltunk olyan, mint egy fa. Ha kettévágjuk, évgyűrűket látunk. Van bennük jó év és rossz év. Egyiket sem lehet kivenni, mert különben szétesne a fa. Ilyen az életünk is – az évek összessége adja teljességét.
Ha végigtekintünk iskolánk fennállásának közel 70 esztendején, láthatjuk a változást. Önök mindannyian részt vettek ennek az iskolának a történetében. Ha szabad így fogalmaznom, az Önök életéből épült fel a történet. Úgy hiszem, minden diák hálás lehet Önöknek, és hálásak vagyunk mi is, az Önök utódai.
Együtt gondolkodjunk a karácsony titkáról, gondolkodjunk a család szeretetén, gondolkodjunk a közösségünkben meglévő szereteten, azon, hogy miképpen élhetjük meg szépen az élet által hozott összetartozást. Gondolkodjunk az ajándékozás örömén és szépségén, hogy méltó módon tudjunk ajándékozni. Végezetül azt kívánom mindannyiunknak, hogy gyermekeink énekére keljen visszhang a szívünkben: az az öröm, amely karácsonykor be tudja tölteni azoknak a szívét, akik szeretnek.
Békés, boldog karácsonyi ünnepeket és mindenkinek jó szórakozást, sok örömet és vidámságot kívánok a mai délutánhoz.”
A nyugdíjas kollégáknak az iskola igazgatósága karácsonyi ajándékkal kedveskedett.
A szíves vendéglátásért köszönet illeti az Európa Rest@Bar vezetőjét, Kovács Tibort és Weisz Tibor szakácsot. A finom ebéd után elkezdődött a beszélgetés, nosztalgiázás. Mindannyian örültük, hogy egy kedves, meghitt délutánt tölthettünk szeretett kollégáink és munkatársaink körében.
Szabó Mária
Ezt már olvasta?
Dekor suli – lehetőség a kreatív fiataloknak
A Közös Igazgatású Szakközépiskola igazgatónőjével, Vajda...
