Nem téveszthető össze a halottak napjával (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum), amely ugyanis a szenvedő egyház ünnepe, melyet 998 óta tart meg a katolikus egyház a következő napon, november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért.
Az eredetileg katolikus ünnepet és népi hagyományait más felekezetek is átvették. Így nemcsak a katolikus hívek ünnepe, hanem a reformáció több felekezete is elfogadta. Az evangélikusok a halottak napját megtartják ugyanabban az időpontban, mint a római katolikusok, bár nem tartozik a fő ünnepeik közé. A reformátusok csak a templomon kívül emlékeznek meg az elhunytakról és náluk a gyertyagyújtás sem terjedt el annyira, bár néhányan már ezt a szokást átvették a katolikusoktól.
Szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik az elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján. A gyertya fénye Krisztust, az örök világosságot jelképezi. A katolikus egyház szertartása szerint a temetők nagy keresztjénél, a mindenki keresztjénél elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket. A régebbi időkben haragoztak is a család halottaiért.
A temetőlátogatás ősrégi szokás, ugyanakkor évszázadokkal ezelőtt az emberek csak egyházi ünnepek alkalmából látogatták meg szeretteik sírját. Korábban a sírok dísztelenek voltak. Közép-Európában a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. E szokást nem csak a katolikusok, hanem a protestánsok és a nem hívők is átvették. Mivel a krizantém fehér és színes változatai mindenszentek és halottak napja körül nyílnak, hazánkban is leginkább ez az a virág, amellyel a sírokat díszítik. Régebben azt figyelték meg, hogy kinek ég el hamarabb a gyertyája, mert a népi hiedelem szerint az hal meg előbb a családban, akié előbb elalszik. Vannak, akik a gyertyagyújtás szokásáról kereszténység előtti eredetet feltételeznek. Ők azt tartják, hogy azért gyújtanak lángot a sírokon, hogy a tévelygő lelkek melegedni tudjanak a gyertyák lángja mellett, illetve, hogy visszataláljanak sírjaikba, és ne nyugtalanítsák az élőket. Halottak napján, sőt hetében mosási tilalom volt, attól tartva, hogy akkor a hazajáró halott vízben állna. A Csallóközben is tilos volt mosni, mert megsárgulna a ruha.
Mindenszentek és halottak napja az emlékezés napjai. Tisztelettel és szeretettel emlékezünk azokra a hozzátartozóinkra, akik már a béke álmát alusszák.
Vízkeleti László
