Hájos Zoltán: „Úgy tűnik, hogy most a gondolatok diktatúrájának időszakát éljük”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kormánybiztos úr! Tisztelt Alpolgármester urak! Hivatalvezető Asszony! Tisztelt egyházi méltóságok! Városunkban működő intézmények igazgatói, vezetői! Kedves emlékező közösség!

Engedjék meg, hogy Dunaszerdahely város önkormányzata és jómagam nevében köszöntsem Önöket az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc 69. évfordulójára rendezett megemlékezésen.

Október 23-a Magyarországon piros betűs ünnep, melyen az 1956. október 23-ai kezdettel népfelkelésre, forradalomra és szabadságharcra emlékeznek. Tesszük ezt mi is itt Dunaszerdahelyen, a felvidéki magyar közösség tagjaiként, a magyar nemzet részeként. Igaz a mai nap számunkra egy munkanap a sok közül, de szívünkben mégis nemzeti ünnep ez a mai.

Számunkra, emlékezőknek a mai napban nem az a fontos, hogy visszaemlékezve elmondjuk az 1956-os év történéseit, órára, percre pontosan, hol, mikor mi történt 69 évvel ezelőtt, hanem az, hogy megértsük, miért is tört ki a forradalom, miért lett szabadságharc, és mi volt a forradalom üzenete.

A magyar történelemnek nem volt még egy olyan szégyenletes időszaka, amikor magyarok magyarok felett zsarnokoskodtak volna. Volt időszak a magyar történelemben, nem is egy, amikor idegenek fennhatósága alatt volt Magyarország és idegen elnyomás alatt élt a magyar nemzet, de olyan, mint a kommunista diktatúra idején volt, ilyenre példa nem volt.

A magyar emberek egy emberként összefogtak, megelégelve az állami terrort, az önkényuralmat, a besúgáson, a megfélemlítésen és a hazugságokon alapuló rendszert, és kinyilvánították, hogy a magyar nemzet egy szabad Magyarországot akar építeni, felszámolva az egypárti politikai rendszert és a tanácsrendszert, a szovjet csapatoktól mentes országot, ahol biztosítva van a szólás és a vallásszabadság. A magyarok demokratikus, többpártrendszeren alapuló szabad választásokat akartak, kilépni a Varsói Szerződésből, kivonni a szovjet csapatokat az országból és elérni Magyarország semlegességét, tehát létrehozni egy demokratikus, független Magyarországot.

Az 1956-os forradalom egyik üzenete kétségkívül az volt, hogy a magyar emberek büszkék lehetnek múltjukra és jelenükre, még akkor is, ha vesztesei voltak az I. és a II. világháborúnak, a nagyvilág szemszögéből pedig a magyarok nem háborús bűnösök, ugyanolyan nemzet fiai, mint mások, akik szeretik a hazájukat, fűti őket a szabadság iránti vágy és a hazaszeretet, viszont a vezetőik révén kerültek a vesztesek oldalára, ezért nem kell végtelenségig szégyenkezniük a múlt hibáiért. A magyar nemzet igyekezete a szabadság és a függetlenség elnyerésére végül a rendszerváltást követően, 1991. június 16-án teljesedett be, amikor is az utolsó szovjet katona elhagyta Magyarország területét.

Ez a hosszú évtizedes küzdelem a szabadság és függetlenség elérésére ad nekünk felhatalmazást arra, hogy szabadon adjunk hangot a véleményünknek a demokrácia és a demokratikus intézmények működése mellett.

Napjainkban érzékelhető, hogy a demokrácia nem úgy működik, mint 35 évvel ezelőtt, amikor a rendszerváltást követően a politikai pártok elfogadva mások szabad véleménynyilvánítását a szabad politikai vitákban figyelmet fordítottak a vitapartnerükre, senkit sem aláztak meg politikai véleménye végett, emellett nem kellett, hogy a véleményük mindenben egyezzen, viszont a további politikai vitákból nem rekesztették ki azt, akivel nem értettek egyet.

Ma az figyelhetjük meg, hogy a hatalmon levő európai politikusok kompromisszumot nem kötve, a más politikai és/vagy politikai ideológiai szítéren levőket megbélyegzik és szélsőségesnek kiáltják ki őket. E céljaik elérése érdekében nagymértékben felhasználják a médiát is. Akik más nézetet fogalmaznak meg, mint a progresszív liberálisok, akik egyébként a globalisták érdekeit szolgálják ki, azonnal fake news-nak, álhíresztelésnek titulálják a más véleményt megfogalmazókat.

Ma emlékezünk meg az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a kommunista diktatúra áldozatairól. Mi, akik a 20. század másik felében, de a rendszerváltás előtt születtünk meg, mi még tudjuk, hogy a szocialista politikai rendszerben, magyarán a proletárdiktatúra időszakában, az a szó járta, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Ezt a meghatározást a kommunista diktatúra irányítói alkalmazták, hiszen rendelkeztek az erőszakszervezetek felett, amelyek révén a számukra nemkívánatok személyeket munkatáborokba, vagy börtönbe zárták.

Úgy tűnik, sajnálatos módon ez a meghatározás ma is időszerű, mert a Biden-időszakában az Egyesült Államokban, de Európában is egyre inkább megmondják, hogy mi van, illetve mi lesz, akiknek pedig más a véleményük, azokat szélsőségesnek titulálják, politikailag kirekesztik, és a hozzájuk hű média, pedig szó szerint kicsinálja azokat. Így történhet meg, ha nem ugyanazt a politikai nézetet, vagy politikai ideológiát vallókat szélsőséges politikusoknak minősítenek, súlyosabb helyzetben lefasisztázzák, vagy nácinak bélyegzik meg.

Ezért aztán, akik meg akarják menteni a világot, vagy éppen jócselekedetet akar tenni, fegyvert ragadnak, hogy megmentsék a világot a fasisztáktól és a náciktól. A felelőtlen politikusok végett és a hozzájuk hű média uszító hatására merényletet követtek el Sir David Amess brit konzervatív parlamenti képviselő, Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke, Donald Trump republikánus elnök, valamint Charlie Kirk, republikánus aktivista ellen.

Úgy tűnik, hogy most a gondolatok diktatúrájának időszakát éljük, amikor megmondják nekünk Brüsszelből, hogy mi lehet a véleményünk, miről hogyan vélekedjünk, milyen értékeket valljunk, és kötelezően mit cselekedjünk, ha nem akkor szélsőségesek nyilvánítanak bennünket. Számukra bűn, ha valaki ragaszkodik a hitéhez, ha szereti a nemzetét, a hazáját és a családját, de tiltakozik az illegális migráció ellen, és nem tartja helyesnek az iskolai intézményekben a gender ideológia tanítását.

Még tovább megyek a progresszív európai politikusok a hatalmuk megtartása érdekében az ellenzéküket el akarják lehetetleníteni a parlamenti választások előtt, így Franciaországban eljárást kezdeményeztek Marine Le Pen, a francia konzervatív párt vezetője ellen, Németországban be akarják tiltani az AFD konzervatív politikai pártot a politikai térnyerése végett, Romániában az alkotmánybíróság semmissé nyilvánította a román köztársasági elnök-választást mondvacsinált indokok alapján. Emellett, akik nyilvánosan a szociális hálón nemtetszésüket fejezik ki Németországban az illegális migránsok áradata ellen, azt a munkahelyükön megfenyegetik, hogy elveszíthetik a munkahelyüket, ha nem változtatják meg a véleményüket, vagy a posztjukat nem törlik a szociális hálóról. A német közszolgálati média Angela Merkel kancellár idejében nem tájékoztathatta a migránsok bűncselekményeiről a német lakosokat. Ezeket a példákat lehetne még hosszan sorolni.

A felsoroltakból levonva a konzekvenciát, feltehetnénk a kérdést, hogy valós demokráciában élünk, vagy ez a rendszer is eltorzult úgy, mint kommunizmus. Hiszen a kommunizmus megálmodói is egy igazságos társadalmat képzeltek el, ahol mindenki egyenrangú, viszont a megvalósítás félresiklott, és egy elnyomáson alapú politikai rendszer alakult ki. Most úgy tűnik, mintha a demokrácia európai felfogása torzult volna el, s jó lenne, ha Európa polgárai felébrednének és nem a média által sugallt eszmét fogadnák el mindenek felett állónak, ami éppen most divatos, hanem a józan eszükre hagyatkozva a tartós értékek mellé tennék le a voksukat, a humanizmus, a tisztelet, a tolerancia, egymás megbecsülése mellé, amely azért is lenne fontos, hogy a Földünk lakosait súlytó súlyos betegségekre hatékony gyógymódokat fejleszthessünk ki, a globális felmelegedés kapcsán közös lépéseket tehessünk a világ nemzeteivel összefogásban, valamint olyan politikai megoldásokat találhassunk, amely a bolygónkon élő nemzetek között békét teremt.