Újra felfedezett életmű – megnyílt a Prohászka 130 című kiállítás

A kiállítás négy jelentős intézmény, a Csallóközi Múzeum, a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum, a Szlovák Nemzeti Galéria és a Pozsonyi Városi Galéria együttműködésének eredményeként valósult meg. A tárlat anyaga azt bizonyítja, hogy Tallós-Prohászka István művészete messze túlmutat egyetlen település vagy régió határain, és a közép-európai modern művészet értékes részét képezi.

Az ünnepélyes megnyitó különleges zenei közreműködője Csejtei Flóra sárvári furulyaművész és zenepedagógus, Tallós-Prohászka István dédunokája volt. Játéka a rendezvény kezdetén és zárásaként is összekapcsolta a családi emlékezetet a képzőművészeti örökséggel.

A kiállítás kurátora, Juhász Bálint, a Hansági Múzeum művészettörténésze szakmai megnyitójában felidézte, hogy hatvan évvel ezelőtt Somorján már rendeztek egy jelentős Tallós-Prohászka-kiállítást. Az 1960-as években megvalósult tárlat a Csemadok helyi szervezete, a helyi tanács és lelkes műgyűjtők összefogásával jött létre, és fontos szerepet játszott a művész újrafelfedezésében.

Az akkori kiállításon tájképek, kisvárosi életképek és finom társadalomkritikával átszőtt kompozíciók kerültek a közönség elé. Juhász Bálint szerint minden bizonnyal sok olyan somorjai látogató lehetett, aki önmagára, családtagjaira vagy közvetlen környezetére ismert a festményeken. A különcnek és visszahúzódónak tartott művész ugyanis mélyen humanista szemlélettel, szeretettel, ugyanakkor kérlelhetetlen őszinteséggel fordult saját közössége felé.

A művészettörténész hangsúlyozta, hogy Tallós-Prohászka – aki 1939-től használta ezt a névalakot – a 20. századi közép-európai modern művészet egyik jelentős, mindmáig kevéssé ismert és értelmezett alkotója. A Magyar Királyi Országos Iparművészeti Főiskolán folytatott tanulmányai után németországi útjai során közvetlenül is találkozott a berlini modernizmussal és a Bauhaus szellemiségével.

Az 1920-as évektől kibontakozó témavilága az 1930-as évek második felére egyre radikálisabbá, személyesebbé és sajátos művészi mitológiává formálódott. Alkotásai több szempontból rokoníthatók George Grosz művészetével, az új tárgyiasság, vagyis a Neue Sachlichkeit irányzatával, valamint a szlovenszkói modernizmus jelentős képviselőinek munkásságával.

Juhász Bálint arra is kitért, hogy Tallós-Prohászka művészete 1945 után új irányt vett. Bár rövid ideig megpróbált alkalmazkodni a szocialista realizmus elvárásaihoz, kritikus világlátása és alkotói szkepticizmusa eltávolította ettől az irányzattól. Az 1960-as évektől festészetét erőteljes tonális expresszivitás jellemezte, miközben egyre hangsúlyosabbá vált a helyi társadalom, a kispolgári világ és az emberi gyarlóság bemutatása.

Nagy Iván, a Csallóközi Múzeum igazgatója néprajzi és kultúrantropológiai szempontból közelített Tallós-Prohászka műveihez. Kiemelte, hogy a képek nemcsak művészeti alkotások, hanem a múlt pótolhatatlan dokumentumai is. Olyan élethelyzeteket, helyi szokásokat, társadalmi viszonyokat és mindennapi jeleneteket örökítettek meg, amelyekről sok esetben sem fényképfelvétel, sem más képi ábrázolás nem maradt fenn.

A festő első világháborús katonai szolgálata alatt közel kétszáz rajzot készített, amelyeken a katonák hétköznapjait örökítette meg. Ez a dokumentáló szemlélet későbbi alkotásaiban is tovább élt. Nagy Iván példaként említette a régi dunaszerdahelyi vásárokat is: bár a város történetének fontos részét képezték, alig maradt róluk korabeli felvétel, Tallós-Prohászka azonban több alkotásán is megörökítette a vásári forgatagot.

A múzeumigazgató szerint a művész sajátos látásmódja és dokumentáló érzékenysége nem zárta ki, hanem kölcsönösen erősítette egymást. A festmények egyszerre közvetítenek művészi élményt és őriznek meg olyan történelmi, társadalmi és néprajzi részleteket, amelyek a Csallóköz múltjának kutatásához is fontos forrást jelenthetnek.

Póda Erzsébet, a múzeum munkatársa személyes hangvételű beszédében úgy fogalmazott, Tallós-Prohászka István képei csendes melankóliával, visszafogott örömmel, máskor nyers és elemi erővel szólítják meg a szemlélőt. A jelenetekben, tájakban és mozdulatokban mindig jelen van valamilyen többlet: érzékelhető feszültség, emberi sors vagy a szereplők között kialakuló kapcsolat.

Kiemelte, hogy a tárlat különleges egységet alkot, hiszen a művek a Csallóközi Múzeum saját gyűjteménye mellett a Szlovák Nemzeti Galériából, a Pozsonyi Városi Galériából és más gyűjteményekből érkeztek. A látogató így egyszerre ismerős és különös világgal találkozhat, amelyben a szépség és a nyers valóság nem egymást kizárva, hanem egymást kiegészítve jelenik meg.

Póda Erzsébet az Utcajárás és a Kecskék című alkotásokat külön is megemlítette. Mint mondta, a képek nem egyszerűen jeleneteket vagy állatokat ábrázolnak, hanem egy eltűnőben lévő csallóközi paraszti világot, annak erejét, mozdulatait, nyugalmát és feszültségeit is megőrzik.

Tallós-Prohászka képei nem akarnak mindenáron tetszeni vagy megnyugtatni. A festő nem megszépítette, hanem megmutatta a világot: néha nyersen és durva vonalakkal, máskor lágyabban, szimbolikusan vagy szürreális eszközökkel, de mindig őszintén. Éppen ezért minden látogató más képnél időzhet majd el hosszabban, a művek azonban senkit sem hagynak közömbösen.

Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke örömét fejezte ki amiatt, hogy a kiállítás több rangos múzeumi és galériai intézmény összefogásával valósult meg. Mint elmondta, bár korábban hallott Tallós-Prohászka Istvánról, eredetiben most találkozott először a művész alkotásaival.

Úgy vélte, különleges lehetőség, hogy több gyűjtemény darabjai most egy helyen láthatók, hiszen máskülönben a közönségnek különböző városokba és intézményekbe kellene elutaznia az alkotások megtekintéséhez. Hangsúlyozta, hogy a Csallóközi Múzeum egyik fontos feladata éppen a régió kulturális kincseinek bemutatása és megőrzése.

Berényi József szólt a múzeum tervezett fejlesztéseiről is. Jelezte, hogy az intézmény alsó szintjének felújítását követően további korszerűsítésekre készülnek annak érdekében, hogy a Csallóközi Múzeum a jövőben még méltóbb helyszínt biztosíthasson a hasonlóan jelentős tárlatok számára.

A megye alelnöke szerint a kiállítás a régióba érkező turisták számára is fontos üzenetet közvetíthet. Tallós-Prohászka művei ugyanis nemcsak művészeti értéket képviselnek, hanem arról a közösségről és kultúráról is tanúskodnak, amely évszázadok óta jelen van a Csallóközben, és amely a történelmi változások ellenére is megőrizte identitását.

Az ünnepség végén ismét Csejtei Flóra furulyajátékát hallhatta a közönség, majd hivatalosan is megnyitották a Prohászka 130 című tárlatot. A kiállítás 2026. augusztus 7-ig látogatható a Csallóközi Múzeumban.

A megnyitón, az esemény vendégei között köszöntötték Karaffa Attila alpolgármestert, Orosz Csabát, Somorja város polgármeserét, Varga Viktort, a Csallóközi Népművelési Központ igazgatóját, és a kulturális, illetve közéleti élet további képviselőit.

(nagy)