Amitől a mi világunk – Jacques Maritain szavaival élve – dühbe gurul, az annak az elképzelése, hogy van Isten, aki egyfajta tökéletesen olimposzi derűvel lebeg a magasban az emberi szenvedés felett. Milyen kár, hogy sokan még mindig úgy képzelik el Istent, mint valami Jupitert a felhők fölött, akihez a maga sértetlen nyugalmában el sem ér az emberek szenvedése. Maritain gyakran hangoztatta, „ha az emberek tudnák, hogy Isten velünk szenved és nálunk sokkal inkább szenved minden rossztól, ami a földet pusztítja, kétségkívül sok minden megváltozna, és sok lélek felszabadulna.”
A húsvét tehát csak akkor válik számunkra igazi ünneppé, ha benne megnyílunk az Élet örömének. Ha megünnepeljük az emberré lett Isten Fiát, aki üdvösségünkért kínhalált szenvedett; ha hitünk találkozás lesz Krisztussal, aki szeretetből életét adta értünk, és már nincs többé a sírban; ha engedjük, hogy Isten abban a Jézus Krisztusban szeressen minket, aki nem erőszakosan, nem kioktatóan, nem szabályrendszerekkel akar minket leigázni és felettünk uralkodni, hanem teljesebb és istenibb életet akar nekünk adni.
Tegyük magunkévá húsvét üzenetét, és a mi feltámadásunk és örök életünk reményét alapozzuk Jézus Krisztus ígéretére: „Aki hisz bennem, ha meg is halt, élni fog”!
Áldott húsvéti ünnepeket kívánva maradok szeretettel,
Szakál László J.
katolikus esperesplébános
Ezt már olvasta?

Alkotmánybíróság vizsgálja az özvegyi nyugdíjra való jogosultság feltételeit
A Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága vizsgálja az...

Az idén is színes álmokat vetettek papírra a ceruzák
Pénteken, június 13-án délelőtt huszonhatodik alkalommal...