Távoktatás a Kodály Zoltán Alapiskolában

Mindannyian azon gondolkodtunk, hogy milyen platform, milyen módszer, milyen munkarend lenne a legmegfelelőbb, amivel a tanítás folytatását meg lehetne oldani. A problémák ellenére tovább kellett működtetni az oktatási rendszert, a tanulóknak biztosítani kellett a tanulási lehetőséget, nekünk, tanároknak pedig alkalmazkodnunk kellett a váratlanul kialakult szituációhoz.

Pedagógusok vagyunk, minden nap új kihívás elé nézünk, más-más problémával találkozunk, amelyeket meg kell oldanunk. Most sem történt ez másképp. Mivel nem volt      lehetőségünk közvetlen személyes kapcsolatot fenntartani a tanulókkal, az egyik legfontosabb feladatunkká vált, hogy segítsük a tanulók önálló tanulását, információ-felkutatását és -feldolgozását. Tisztában voltunk vele, hogy az új munkarend komoly kihívás lesz mindannyiunk számára, de lelkesen vágtunk bele az ismeretlen jövőbe. A bizonytalanságot tettekre váltottuk, március közepétől a szülők számára is elérhető Edupage-re tettük fel a szükséges tennivalókat.

Láttuk, hogy ez nem lesz elég, így kollégáink több applikáció közül is választottak, és használni kezdték a Messengert, zárt csoportokat alakítottak ki, hogy ott tudjanak kommunikálni a gyerekekkel. Pár nap után aztán az is kiderült, hogy vannak jobb lehetőségek is, így mi is újabb ismereteket sajátítottunk el: webináriumokon vettünk részt, videókból tanultuk meg, miként kell kezelni az egyes felületeket, hogyan kell online teszteket készíteni, megosztani a gyerekekkel. Kollégáink a Messenger, a Skype, a Viber mellett heti szinten használták a gyerekekkel a Zoomot, a Redmentát, a Google Classroom applikációt, így naponta találkoztak a gyerekekkel, át tudták venni a tananyagot, meg tudták beszélni a problémákat, rengeteget gyakoroltak, ismételtek a feladatlapok segítségével, videókat osztottak meg, játékos feladatokat próbáltak ki. Az alsó tagozaton tanító pedagógusok kiváltképp fontosnak tartották, hogy a lehető legnagyobb mértékben mentesítsék a szülőket, ezért az oktatás nem a számonkérésre alapult, hanem leginkább ismétlő, motiváló  jellegű, és a  már meglévő tudás megalapozására helyezte a fő hangsúlyt.

Április 11-én rendhagyó módon ünnepeltünk: mivel a szokásos közös szavalat elmaradt, ezért megkértük diákjainkat, szavalják el kedvenc versüket otthoni környezetben, vegyék videóra, és küldjék el nekünk. Ily módon méltóképpen tudtuk megünnepelni a költészet napját is. Annak ellenére, hogy a minisztérium ajánlásai alapján a nevelési tantárgyakat év végén nem osztályozzuk,  e tárgyak sem szorultak háttérbe. Virtuális galériákba invitáltuk a diákokat, olyan helyeket „járhattak be“, ahová egyébként sokan nagy valószínűséggel sosem jutnának el. Több online rajzversenybe is bekapcsolódtunk, illetve jelenleg is folyamatosan készülnek az alkotások. A „Ki gépen száll fölébe“ Kárpát-medencei  online  képzőművészeti pályázaton 27 tanulónk pályázott sikeresen.

Az elmúlt hónapokban figyeltünk arra, hogy a tanulók megfelelő mennyiségű feladatot kapjanak, ne legyenek túlterhelve, ne vegye túlzottan igénybe őket az új tananyag elsajátítása. A kapott feladatok nagy többségében gyakorló, ismétlő jellegűek voltak, ezeket a tanulók otthon önállóan is meg tudták oldani.

Az alábbi élménybeszámoló részletek és képek kis ízelítőt adnak abból, hogyan is folyt-folyik nálunk a virtuális oktatás, miként élték azt meg diákjaink, milyen pozitív hozadéka lett  ennek a tanítási formának, mi az, amiből a gyerekek meríthettek, mi volt számunkra, tanároknak is elgondolkodtató,  és mi az, amiben a jövőt illetően változtatni kell majd. Ez a „karantén tanítás“ bizonyára mindenkinek felnyitotta kicsit a szemét, és talán elgondolkodunk azon mindannyian, hogyan nézzük a dolgokat mások szemszögéből....

„Eleinte, mikor még minden nap a rendes órarend szerint kaptuk a leckéket, nem igazán voltam megelégedve, mivel gyakran megesett, hogy túl soknak éreztem a feladatokat; viszont ennél az új tanítási rendszernél, ahol az órák száma csökkentve van, az kifejezetten elnyerte a tetszésemet.Az nálam nagy pozitívum, hogy a napjaimat bizonyos keretek között magam oszthatom be. A napjaimat próbálom minél produktívabban  tölteni; sokat olvasok, minden nap sétálok a friss levegőn, és rengeteg új receptet próbálok ki. Az elmúlt hetek alatt rengeteg filmet és sorozatot megnéztem angolul, ezzel is fejlesztve a nyelvtudásomat.”

„Volt olyan pillanat is, amikor úgy voltam vele, hogy elegem van, de nem adtam fel. Most már elég könnyen megy a távtanulás. Jön egy új furcsaság az életembe: a földrajz és technika leckét videó hívásban fogjuk megkapni. Most még elég fura, de pozitívan kell állni a dolgokhoz.“

„Nyolcadikos vagyok, úgy érzem, egyre nehezebb, és több a tananyag, tanulni pedig alig maradt időm, mert egyszerre ének, rovásírás és magyar versenyre is készültem. Hirtelen jött ez a leállás, a pörgős heteimet nyugodtak váltották, egy kicsit furcsa is volt, hogy ennyi szabadidőm maradt. Azt természetesen minden nap megnéztem az interneten, hogy mennyi feladatot kaptunk. Az első két-három napban nem halmoztak el a tanárok sok feladattal, még jól is esett, hogy egy kicsit tanulhattam, a többi időmet viszont úgy oszthattam be, ahogy akartam.“

„A vírus lassan elért ide hozzánk is Szlovákiába. Ez miatt az összes óvodát és iskolát, majd a kisebb boltokat is becsukták. Eleinte én és a barátaim nagyon örültünk ennek, mivel nem kellett korán kelnünk se felelnünk, de később rájöttünk, hogy ez annyira nem is olyan jó. A leckéket ugyanúgy kaptuk, sőt valamelyik tantárgyból néha még többet is kaptunk, mint amennyit általában kapni szoktunk. Rádöbbentünk, hogy minden ugyanúgy megy tovább, felelünk is,  házi feladatokat is kapunk, csak mindezt az interneten és nem az iskolában. Hiába beszéltem nagyon sokat a barátaimmal, osztálytársaimmal videóhívásban az akkor sem volt ugyanaz, mintha élőben, szemtől szemben beszélgetnénk. Egy idő után már unalmassá is váltak a napjaim, mivel azon kívül, hogy megtanultam és visszaküldtem a megoldott házi feladataim, nem igazán tudtam, hogy mit csináljak. Nekem ez az oktatás így interneten keresztül nem tetszik, pedig tudom, hogy a tanáraink próbálják minél jobban elmagyarázni a tananyagokat. Én már hiányolom az iskolát, és remélem, hogy minél hamarabb vége lesz ennek az egésznek és a nyár sem marad el!“

„Kb. a 4. hét körül kezdtem érezni, hogy milyen nehéz is egyedül megérteni a tananyagot. Elkezdtem YouTube videókat nézni, az interneten keresni hivatkozásokat az adott tananyagra, hátha szerencsés leszek, és találok valami használhatót. Nehéz volt egyszerre az összes tananyagra odafigyelni, hogy ezt ekkor kell elküldeni azt akkor, ezt meg kell tanulni holnapra, ebből csütörtökön felelek 8-kor, stb. Amikor végeztem a leckékkel (olyan 12:00 és 13:00 között) akkor általában feltaláltam magam, hála az égnek, hogy van egy testvérem, akivel legalább beszélgethetek!“

„Hogy kitől kaptam segítséget? Legtöbbször a tanáraimtól kértem / kaptam segítséget. De sokat segítettek az osztálytársaim is. A legeslegegyüttműködőbb / segítőkészebb az osztályfőnököm volt. Mindig egy könnyen értelmezhető prezentációt küldött, ami segítségével egy pillanat alatt megértettem a tananyagot. Ha kellett, tartott külön órát arra, hogy elmagyarázza az anyagot, ha valamit nem értettem. Néha külön matekórákat is tartott, elmagyarázta az egész heti matekleckét, és segített megoldani a feladatokat. Pedig nem is tanítja nekem a matekot.“

Horváth Szilvia, Fodor Mária