Egymagában is egy intézmény. Jógát oktat, fesztiválokat szervez, kenyeret süt, és lehetne folytatni a sort – ami hasonlóan eseménytelen események a hétköznapokban – amelyek egyszerűen csak szívből jönnek és eseménytelenül igazak, őszinték.
„Azt kell megélni, amit a sors hoz, amit nem önző céllal csinálok. Szeretnék stabilan állni a földön, középen maradni, bármit is hozzon az élet. Nem sírni nagyon, amikor nagy a bánat, és nem ujjongani nagyon, amikor nagy az öröm. Szinte minden arra játszik körülöttünk, hogy kibillentsen bennünket a harmóniából. A legszebbek úgyis az eseménytelen hétköznapok! Amikor nem történik semmi, tesszük a dolgunkat, jóban vagyunk önmagunkkal, megelégedve, hálásan, csendben. Ha ez megadatik, mindenkinek könnyebb körülöttünk.”
Ági finom, lélekbemarkoló „ecsetvonásait” az eseménytelen hétköznapok kiemelt pillanatairól – meseszerű blogbejegyzéseit, és eddig nem publikált írásait egy kötetben olvashatja végre most az olvasó.
