Szép magyar beszédben „dobogósak”

„A nyelv olyan, mint az ég a maga egymásba futó színeinek gyönyörű játékával” – írta egykor Kazinczy Ferenc.

Aforizmája valóban visszatükröződött abban a két napban, amelyet a magyar nyelv szépségének bűvöletében tölthettünk el Kassán 2016. április 13–14-én a X. Szép magyar beszéd verseny országos döntőjén.

Iskolánkat, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula 21 Szakközépiskolát két tanulónk képviselte, Paraszti Erika és Mellár László.

A verseny lebonyolítását a Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola biztosította. Az országos döntő résztvevői azok a tanulók voltak, akik rátermettségüket, nyelvi készségüket az elődöntők során már bizonyították, vagyis ez a megmérettetés a legjobbak seregszemléje volt.

A versenyre való felkészülés folyamata is sokrétű, érdekes feladatok megoldásából tevődött össze. A tanulók egy kötelezően választható szöveggel indultak. Miközben a szövegismerettel foglakoztak, elmélyültek nyelvünk szépségének megismerésében. A fogalmazási feladatok megoldásához gyakran forgattuk a szinonima szótárt, és így „igazgyöngyöket is halásztak“. Minél mélyebb ismeretekre tettek szert, annál inkább rácsodálkoztak nyelvünk még számukra rejtett szépségeire. A döntőt megelőző fordulókon elért sikereik további feladatokat róttak a tanulókra is, ám azt mondták, hogy a siker „szárnyakat adott ehhez”. Mindenképp bizonyítani akartak.
Az országos döntő új kihívás volt számukra. A kötelező szöveg tolmácsolása után a 2. forduló szövegértelmezése és előadása következett. A 3. forduló talán legérdekesebb része az önálló szövegalkotás volt.

Tanulóink végig színvonalasan szerepeltek, így mindketten kiváló eredménnyel zártak. A kategóriagyőztes Paraszti Erika lett és nyomában a 2. helyezett Mellár László. Nagy öröm ez számunkra, dicséret illeti őket és felkészítő tanáraikat. Bár a diákok azt mondták, számukra ez a felkészülés sok-sok szépséget adott és szívesen várják a következő lehetőséget. Úgy érzik, nekik nemcsak munka, hanem „játék” is egyben.

A versenyt kísérő programok is változatosak voltak. Minden résztvevő sok élménnyel lett gazdagabb. S ami a legfőbb, tanulóink tudatosították a magyar nyelv szépségének, kiismerhetetlen gazdagságának voltát. Részesei lettek azon csodának, titoknak, amit a nyelv művelője és tolmácsolója élhet meg igazán.
Hisszük, hogy az ilyen alkalmak során nevelődnek, formálódnak diákjaink, más mércével mérik az igényes olvasnivalót, jó irányban változik olvasói ízlésük és értékrendjük, s lesznek nyelvünk jó magvetői a következő generáció számára.

Kónya Ilona és Nagy Ernő, tanárok