Szakmai elismerés a Novus Ortusnak

Takács Tímeát, a diákszínpad vezetőjét, a darab rendezőjét kérdeztük.

- Úgy tudom, nem először jelentkeztek a fesztiválra.
- Több alkalommal voltunk már, de nem minden évben veszünk részt. Csoportunk, ahogy a neve is mondja (Novus Ortus - Újjászületés - szerk. megj.), többször született újjá az elmúlt évek alatt. Úgy gondolom, hogy egy ilyen neves megmérettetésre akkor érdemes jelentkezni, ha már összeszokott a társaság, és most így éreztem.

- Két országos minősítést osztott ki a szakmai zsűri, az egyiket Önök kapták. Ráadásként két színészi díjat és egy, a kollektív játékért járó díjat is „begyűjtöttek”...
- Ez valóban nagy megtiszteltetés, a kapott ezüst minősítés mutatja, hogy jó úton haladunk a jelenlegi darabunkkal, Frank Wedekind: A tavasz ébredése című drámájával. A minősítés ugyanis egészében értékeli az éppen időszerű előadást, figyelembe véve a rendezést, a színészi játékot, az előadási módot. Az igazán jó csapatmunkához kell egy jó csapat - ezt régóta tudjuk, és ezért nem keveset tettünk, hiszen helyzetgyakorlatok, színpadi és drámapedagógiai megoldások gyakorlásával kerültek egymáshoz közelebb a csoport tagjai (Szabó Emma, Pintes Orsolya, Győry Virág, Győry Imola, Győry Sára, Szűcs Márton, Heringes William, Karácsony Laura, Csizmadia Éva, Csizmadia Virág, Csóka Zsófi, Pápay Anna, Molnár Regina). Ezt az összeszokottságot igazolja vissza a kollektív játék díja. Ahhoz képest, hogy csoportunk felének ez volt a színpadi debütálása, komoly sikerként könyvelhetjük el, ugyanakkor ez nagy ösztönzés a jövőre nézve. A két lány színészi díja pedig őszintén szólva, kellemes meglepetés volt. Szabó Emma és Karácsony Laura ugyanis először álltak nagyközönség elé.

- Mennyire volt egyszerű az ide vezető út?
- A kiválasztott darabot már régi vágyam színpadra vinni. Miután többször elolvastuk, beszélgettünk róla, a csoport közösen szavazta meg, hogy el is szeretnék játszani. Ami a fesztiváli szereplést illeti, elég baljós előjelek közt készültünk, többen szinte az utolsó pillanatban betegedtek meg. Ami még tovább nehezítette a szereplést, hogy a zenészünk, Antal Ákos olyannyira megbetegedett, hogy kórházba is került. Az már szerencse a szerencsétlenségben, hogy az apuka, Antal Ottó beugrott helyette, és az ő gitármuzsikája kísérte a móvári bemutatónkat.

- A mosonmagyaróvári volt a premier - lesz folytatás is?
Igen, terveink szerint július elején mutatnánk be városunk közönségének a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban, de ezzel a darabbal indulunk a komáromi Jókai Napokon, illetve ősszel a Szepsiben rendezendő Egressy Béni Színjátszó Fesztiválon. Mivel kamara-előadásról van szó, mely díszlet nélkül zajlik, ezért az őszi iskolakezdés után környékünk középiskoláiban szeretnénk bemutatókat tartani.

- Mit árul el az olvasóknak a darabról?
- Sokan vitték már színpadra ezt a 19. századi, de a tematikája miatt mégis kortalannak mondható drámát. Úgy gondolom, de a mosonmagyaróvári zsűri is megerősített abban, hogy a mi előadásunk egyedire sikerült, eléggé hozzányúltunk a darabhoz. Szereplők maradtak ki, szövegek lettek átcsoportosítva, a történet felfűzésén is módosítottunk. A tragikus dráma komoly témákkal foglalkozik: a felnőtté válás folyamatának pozitív és árnyoldalai jelennek meg, fontos szerepe van a szerelemnek, a szexualitásnak, a családban és az intézeti élet során elszenvedett erőszaknak. Nagyon hiteles az előadás, mivel az eredeti darabban 14 évesek a szereplők, és a csoportunk tagjai is pont ebben a korban vannak. Ugyan korhatáros előadásról van szó, de csak ajánlani tudom azoknak, akik egy elgondolkodtató, mély mondanivalójú darabot tekintenének meg.