Aki kedvel és figyel téged, a munkásságodat, az tudja, hogy egy olyan ügyhöz adtad a neved, amely nagyon aktuális és tabukat döntöget. Ez pedig a meddőség. Nagy bátorságra vall közszereplőként…
Amikor benne voltunk ebben a küzdelemben, akkor még nem éreztem elérkezettnek az időt, hogy kiálljak az emberek elé és felvállaljam a helyzetünket. Valószínűleg egy olyan hatást, sajnálatot váltott volna ki az emberekből, amire a legkevésbé vágytam abban a helyzetben. Az újságírók által ért vájkálódós kérdések és vádak, miszerint a karrierem fontosabb, nagyon fájtak, pedig egyébként kevés olyan téma van, ami így hat rám. Viszont a szűk baráti környezetemmel, a közvetlen kollégákkal, akikkel akkortájt együtt dolgoztam, nagyon őszinte voltam.
Az ember rengeteg energiát felemészt azzal, ha próbálja takargatni a hibáit, az esendőségét. Nem beszélve ugye arról az energiáról, amit valaki belefektet magába a fájdalom megélésébe, amely havonta éri őt a sikertelenség miatt.
Én szeretek nyílt lapokkal játszani, így megszűnik az a felület, ami támadható, amibe bele lehet kötni.
Mit gondolsz, mi a jó hozzáállás a környezet részéről, kérdezni vagy várni, míg az adott személy megnyílik előttünk önszántából?
Azt gondolom, hogy lehet olyan őszinte és baráti környezetet teremti, amelyben a másik, ha van benne hajlandóság és nyitottság, akkor tud mesélni. Az ilyen beszélgetés nagyon felszabadító tud lenni. A szűk baráti körömből, de a későbbiekben a nagy nyilvánosságból is rengeteg nő megtalált, akik hasonló cipőben jártak, megtiszteltek a bizalmukkal és megosztották velem a történetüket. Ez egy kölcsönös egymásra hatás.
Ezt már olvasta?
Mindenszentek és halottak napjának népi hiedelmei Csallóközben
November elsején ünnepli az egyház azokat a szenteket,...
