Megemlékezés a kitelepítettek emléknapján

A rendezvény felszólalója Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke volt, aki beszédében nemcsak történelmi áttekintést adott, hanem a jelenlegi helyzetre is reflektált.

„Rendkívüli körülmények között zajlik ez a mai megemlékezés. Itt ma nem először találkoznak azok, akik emlékezni akarnak a kitelepítésre, a hontalanság éveire, a kollektív bűnösségre. De még egyetlen egyszer sem fordult elő az, hogy az itt elhangzottak alapján vagy akár a részvétel alapján is bárkit hat hónap börtönbüntetés veszélyeztetne. Ez idén először van így, és ez így nagyon nincs rendben” – fogalmazott. Majd hangsúlyozta: az emlékezés nemcsak jog, hanem kötelesség is.

„Emlékeznünk kötelességünk. Felhívni a figyelmet arra, hogy a kollektív bűnösség elfogadhatatlan – ez a kötelességünk. Felhívni a figyelmet arra, hogy igenis ma is zajlanak földelkobzások és tulajdonviszony-változtatások a beneši dekrétumokra hivatkozva – ez is a kötelességünk.”

Berényi részletesen beszélt a második világháborút követő intézkedésekről, amelyek célja a csehszlovákiai magyarság felszámolása volt.

„Az akkori vezetők úgy döntöttek, hogy ez az ország a cseheké és a szlovákoké lesz. Nincs itt helyük a németeknek, nincs itt helyük a magyaroknak” – idézte fel. Rámutatott, hogy a deportálások során mintegy 25 ezer magyart hurcoltak el kényszerrel a Szudéta-vidékre, majd ezt követte a lakosságcsere, amely során 90–110 ezer embernek kellett elhagynia szülőföldjét.

„Ez nem volt önkéntes. Az, hogy ki kapott fehér lapot és ki nem, nem az emberek döntése volt, hanem az állami hatóságoké. Az embereknek itt kellett hagyniuk szinte mindent. Két vagonnyi ingóságot vihettek, de az otthonuk itt maradt.”

Hangsúlyozta azt is, hogy a kitelepítések tudatosan a közösség vezető rétegeit érintették: „Azokat vitték, akik a falu gerincét alkották – a gazdákat, az értelmiségieket, azokat, akik meghatározták a közösség életét.”

A beszéd egyik legmegrázóbb része a reszlovakizáció kérdését érintette:

„Azt mondták: ha megtagadod a nyelvedet, a múltadat, a kultúrádat, és szlováknak vallod magad, akkor maradhatsz. Ez óriási emberi dilemma volt. Mintegy 400 ezer ember kényszerült erre.”

Berényi szerint ez a történelmi trauma máig hat a felvidéki magyar közösség gondolkodására és viselkedésére. Beszédében kitért a közelmúlt törvénymódosításaira is, amelyek szerinte veszélyeztetik a szabad véleménynyilvánítást.

„Egy új paragrafus szerint mindenki, aki megkérdőjelezi a második világháború utáni rendezést, akár hat hónap börtönbüntetést is kaphat. Most akkor ez jogállam? Ez demokrácia?”

Ugyanakkor pozitív fejleményként említette, hogy a kormány kisebbségi tanácsa és Nagyszombat megye közgyűlése is kiállt a szólásszabadság mellett. Kiemelte:

„1990 óta először fordult elő, hogy szlovák képviselők is mellettünk szavaztak. Ez szimbolikus jelentőségű lépés, és reményt ad arra, hogy egy új generáció másképp tekint ezekre a kérdésekre.”

Beszédét azzal zárta:

„A szólásszabadság sérült, és újra megerősítették a beneši dekrétumok szégyenteljes részét. Ez elfogadhatatlan. Azok, akiket elűztek, valahol hősök voltak. Emlékeznünk kell rájuk, és ki kell mondanunk: nem engedjük, hogy ez így maradjon.”

A megemlékezésen Karaffa Attila, a Pázmaneum Polgári Társulás elnöke is köszöntötte a résztvevőket, hangsúlyozva az összefogás és a kiállás fontosságát.

„Köszönet a bátraknak, köszönet önöknek, kedves barátaim. A mai nap a bátorságról is szól, a kiállásról és a helytállásról” – mondta.

Kiemelte, hogy a megemlékezésre a Csallóköz számos településéről érkeztek résztvevők, ami azt mutatja, hogy az emlékezés közös ügy.

„Ez az emlékezés kötelességünk. A Pázmaneum továbbra is azon lesz, hogy folytassa ezt a munkát, és megőrizze múltunk emlékét.”

A megemlékezés végén koszorút helyezett el a város nevében Hájos Zoltán polgármester, Berényi József megyei alelnök, Puha György és Karaffa Attila alpolgármesterek, valamint a Pázmaneum Polgári Társulás képviselői. A megjelent résztvevők pedig egy-egy szál fehér virággal tisztelegtek a kitelepített magyarok emléke előtt – sokan saját családtagjaikra, szüleikre, nagyszüleikre, egykori szomszédaikra emlékezve.

A megemlékezés kulturális programját fiatal tehetségek tették teljessé, akik előadásukkal méltó módon járultak hozzá az esemény ünnepélyes hangulatához. Fellépett Lukács Sára és Zsófia, a Kodály Zoltán Alapiskola diákjai, Molnár Máté, Snovicky Regina és Szalay Bence, a Neratovicei téri Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola diákjai, valamint Vass Virág, énekes, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója.

(nagy)