Rebeka, a frissen megözvegyült huszonéves vidéki nő azzal szembesül, hogy nem tudja tovább eltartani a kisgyerekeit és fizetni a banki kölcsönt.
Krisztina évek óta küzd, hogy teherbe essen, sikertelenül. A gyerekszoba üres, házassága megromlott, az eredetileg tervezett jövőkép összeomlóban.
Rebeka végső kétségbeesésében béranyaságot vállal, „még mindig jobb, mint a prostitúció”, mondja. Felveszi a kapcsolatot Olgával, a reprodukciós közvetítővel, aki jutalék fejében összeköti a feleket és elintézi a papírmunkát. Rebeka kihordja Krisztina gyerekét.
Lemondás, pénztelenség, kiszolgáltatottság az egyik oldalon; szégyen, remény és hatalom a másik oldalon.
Nők, akik elmennek a falig, hogy gyerekük lehessen, hogy megtalálják a boldogságukat és nők, akik mindenre képesek azért, hogy a felszínen maradjanak, hogy fel tudják nevelni a gyerekeiket, hogy normális körülmények között élhessék hétköznapjaikat.
A történet interjúk tucatjaiból rakódott össze. Magyarországon illegális a béranyaság, így statisztikai adatokat sem ismerünk, de szakértői vélemények szerint nagyon sokan vannak, akik béranyát fogadnak és még többen, főleg Kelet-Magyarországon, akik béranyaságot vállalnak.
| Krisztina, Olga: | Ullmann Mónika |
| Rebeka, Olga: | Staub Viktória |
| Csellista: | Monori András / Rohmann Ditta |
| Rendezte: | Tasnádi István |
