Filip Blažek: A mezek hátán levő nevek is segítettek

Filip, sikeresen mutatkoztál be a sárga-kék színekben, bár ezt csak a csapattal abszolvált egyetlen edzés előzte meg. Milyen kihívásokat rejt magában az ilyen helyzet? Nem ismerted a csapattársaid nevét, a szokásaikat…
„Ezeket nem is lehet egy nap alatt elsajátítani. Néhány csapattársamat már ismertem, de néhányuk esetében a mezen található név segített. Nem volt egyszerű, de valahogy megoldottam. A srácok a segítségemre voltak, ami még több önbizalmat adott. A mérkőzés kiváló volt, a legfontosabb, hogy csapatként harcoltuk ki a győzelmet, amire a jövőben is építhetünk. Mindegyikünk megmutatta az egyéni képességeit, ennek pedig a soron következő összecsapásokon is így kell lennie. Természetesen a csodálatos szurkolóinknak is nagy szerepe volt a győzelemben.”

Elárulod, hogyan tanultad meg a csapattársaid nevét?
„Az interneten megnéztem a csapatnévsort, a számok és a nevek mentén haladtam, igyekeztem a lehető legtöbbet megtanulni belőlük. Mindössze néhány percig tartott, de ez is a segített. Apróság volt, de fontos apróság.”

A tavaszt kölcsönben a román élvonalbeli Unirea Slobozia csapatánál töltötted. Hogyan ment ott a játék?
„Amikor egészséges voltam, folyamatos játéklehetőséget kaptam az Unireánál, ami remek volt. a legutóbbi idényben egy gólt szereztem a Rapid és egyet az Unirea színeiben, ami az én esetemben elég sok, de természetesen nagyon örültem ezeknek. Sőt, többet is lőhettem volna, de ez a kettő is boldogsággal töltött el. Az Unirea mezében a legfelső osztályban szerepelhettem, de annak az időszaknak a végén, amikor a csapat a bennmaradásért vívott selejtezőt, távoznom kellett. Pont akkor volt ugyanis az esküvőm.”

A nyáron visszatértél a bukaresti Rapidhoz és két hónap elteltével pedig már a DAC játékosa vagy. Hogyan zajlott az átigazolás folyamata?
„Jó felkészülést abszolváltam a Rapiddal, az edzőmeccseken rendszerint lehetőséget kaptam és sikerült kétszer is betalálnom. Azt vártam, hogy a bajnokságban is pályára kerülök, de nem így történt, majd, amikor az ügynököm elmondta, hogy lehetőségem lenne Dunaszerdahelyre szerződni, rábólintottam. Ezt követően már nagyon gyorsan zajlottak a dolgok, két nap után már megvásároltam a repülőjegyeket és utaztam vissza Szlovákiába. Örülök, hogy itt lehetek. Igyekezni fogok a lehető legjobb teljesítményt nyújtani és az együttes hasznára lenni. Nagyon jól érzem magam és bízom benne, hogy van mit adnom a DAC-nak és hogy a gárda teljesértékű tagja leszek.”

A legelső mérkőzésen ez sikerült, a Trencsén felett aratott 4:1-es győzelmet követően a Šport napilap a forduló legjobb tizenegyébe is beválasztott. Tényleg ennyire jól ment a játék?
„Igen. Kellemesen meglepődtem, hogy Klemen Nemanič-csal ennyire összepasszoltunk, hiszen ezt megelőzően még sosem futballoztunk együtt. Viszont mindketten vagyunk annyira tapasztaltak, hogy egy új csapattárs mellett is képesek vagyunk játszani. Sokat lendített rajtunk, hogy még az első félidőben betaláltunk, ez meg is nyugtatott minket egy kicsit, így én is jobban éreztem magam. A saját szemszögemből azt mondhatom, hogy az egész védelem kiválóan teljesített. Természetesen kisebb hibák mindig lesznek, mert ha nem lennének, a gólok sem potyognának. Jól érzem magam és örülök, hogy végül miden tökéletesen sült el és otthon tartottuk a három pontot.”

A csapattársaid már éreztették vele, hogy új vagy a klubnál? Fizetned kellett a közös kasszába az első pályára lépés vagy a forduló válogatottjába való bekerülésed miatt?
„Ez eddig még csak a megbeszélés síkján mozog, de ez szinte mindenhol így van, nem félek ettől. Szívesen hozzájárulok a közös alaphoz.”

Szerinted mennyi időre lesz szükséged az új környezetbe való teljes beilleszkedéshez?
„Nehéz megmondani, de már jobban ismerem a srácokat. Beszélgetünk, tudunk egymásról. Már egészen megbarátkoztunk. Nem olyan fajta ember vagyok, aki kedveli a rivaldafényt. Kezdetben csak megfigyelem a dolgokat, de ha már alaposabban megismertem a csapattársaimat, szívesen kérdezgetem őket, mit csinálnak a labdarúgáson kívül. Ez összerázza az öltözőt és még jobbá tesz minket. A leginkább Kiko Herc van a segítségemre, akit az ifjúsági utánpótlás-válogatottakból már ismerek. Viszont a többekkel is egyre jobban megértetem magam, például Taras Kacharabával, Klemen Nemanič-csal, Viktor Djukanović-csal vagy Aleksandrar Popović-csal, Ammar Ramadan pedig mellettem ül. Remek srácokról van szó, akikkel már viccelődünk is. Élvezem a helyzetet, már többé-kevésbé otthon érzem itt magam.”

Az első mérkőzést követően tehát magasan van a mérce és a további előre lépésre Nagyszombatban lesz lehetőség. Hogyan zajlik a felkészülés és szerinted mivel győzhetjük le a Spartakot?
„Kemény összecsapás vár ránk. Idegenben lépünk pályára, tisztában vagyunk azzal, mennyire erős odahaza, a saját szurkolói előtt a Nagyszombat. Egészséges tisztelettel kell futballoznunk, de nem szabad félnünk hasonló vagy még jobb játékot mutatni, mint amilyet a Trencsén ellen hoztunk. Az egészséges, pimasz kreativitás minden bizonnyal ellenük is hatni fog, bele kell mennünk az egy az egy elleni párharcokba, nem szabad engedni a beindulásaikat. Bízom benne, hogy a határozottsággal és a bátorságunkkal pontot, pontokat tudunk szerezni. Amennyiben el akarjuk érni a kitűzött céljainkat, a bajnokság legjobb csapatait is le kell győznünk, beleértve a Nagyszombatot is. Számítunk a drukkereinkre is, akik a Trencsén ellen megmutatták, hogy szeretik a futballt és hogy jó hangulatot tudnak teremteni. Remek lenne, ha Nagyszombatba is elkísérnének minket, nem éreznénk magunkat egyedül. Velük közösen biztosan sikeresek leszünk vasárnap.”

dac1904.sk