Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc templom téri emlékművénél Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármestere üdvözölte a megemlékezőket.
„Hiába próbálta Haynau vérbe folytani a szabadságharc leverését, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei által képviselt értékek kitörölhetetlen bélyeget égettek a magyar szívekbe és nem csak magyar történelembe, de a világtörténelem lapjaira is örökre beírták nevüket bátorságukkal és hűségükkel az aradi tizenhármak és társaik. Ezt az örökséget adták tovább, nekünk kései utódoknak is. Maradjunk meg hűségesek és bátrak. Mert a hűség elengedhetetlen, hogy nemzetünk megmaradjon, a bátorság pedig szükséges ahhoz, hogy ellen tudjunk állni a mai kor csábításának, az asszimilációnak, a különböző káros ideológiák befogadásának”
– fogalmazott az alpolgármester.
Karaffa Attila elmondta az is, hogy a kivégzett honvédtábornokok
„Tiszteletet érdemelnek minden korban és minden társadalmi rendszerben! (...) Az aradi tábornokok vérrel írt üzenete az egekbe kiállt, amely tettekre serkent bennünket is. A helytállásra, a kiállásra és arra is, hogy kezet tudjunk nyújtani egymásnak, amikor veszély fenyegeti közösségünket. Mert szükségünk van Hősökre, példaképekre, akik utat mutatnak nekünk akkor is, amikor szétforgácsolva élünk a Felvidéken. Csakis együtt és közösen tudjuk érvényesíteni jogainkat és tudunk hangot adni jogos követeléseinknek. Semmivel sem akarunk többet, mint ami megillet bennünket szülőföldünkön”
– tette hozzá.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke ünnepi megemlékezésében arra emlékeztetett, hogy
„Sajátos a történelmünk, amely bővelkedik az elmúlt évszázadok vérzivataros időszakainak emlékezetével. Az idő messzeségébe nyúlő múltunk küzdelmek sorozata a megmaradásért, azért, hogy a nyelvünk, a kultúránk, a nemzeti függetlenségünk fennmaradjon. (...) Október 6-án az aradi várbörtön udvarán olyan tábornokokat végeztek ki, akik a történelmi Magyarországot tekintették hazájuknak, akik nemzetiségtől függetlenül felesküdtek a hazára és hittek március 15-e és az áprilisi törvények vívmányaiban, értékeiben”
– mutatott rá a Rákóczi Szövetség elnöke, kiemelve, hogy a tábornokok
„büszkén, a félelmetes halált megverve, az életüket, a vérüket adták, mert hittek abban, hogy az áldozat és a példa a legtöbb, amit az utódokra hagyhatnak.”
Csáky Csongor arra is figyelmeztetett, hogy
„október 6-a nekünk is üzen. Azt üzeni, hogy mindenkinek feladata van a maga helyén, hogy helyt álljon, hogy őrizze, gazdagítsa és továbbadja azt, amit szüleitől örökölt. Közös örökségünk a történelmünk és a kultúránk hatalmas értéket képvisel. És soha ne feledjük, a kultúra mindig megelőz mindent. Megelőzi a gazdaságot, megelőzi az összes társadalmi alrendszert. Ezért lényeges és mindennél fontosabb, hogy közös kincsünket, magyar kultúránkat meg tudjuk őrizni, tovább tudjuk adni és megőrzendő értékként tudjunk tekinteni rá. Ha a kultúránkat veszni hagynánk, akkor nem csak mi, de velünk együtt nyelvünk és múltunk is elveszne. Éppen ezért nekünk, a mi nemzedékünknek is nagy a felelőssége”,
majd a felvidéki gyökerekből létrejött Rákóczi Szövetség nevében azt kívánta a dunaszerdahelyieknek, hogy
„a városban élő magyar polgároknak legyen elkötelezett magyar nemzeti büszkesége és bátor ragaszkodása múltunk, nyelvünk, kultúránk értékeihez. Azt kívánom, hogy legyen hite az itt élőknek a közösség erejében és a megmaradásunk zálogát jelentő magyar iskolaválasztásban”.
A megemlékezést követően előbb az alapiskolás tanulók helyeztek el mécseseket az emlékműnél, majd a város önkormányzati és civil szervezetei rótták le kegyeletüket.
Az eseményen közreműködtek a Vámbéry Ármin Alapiskola tanulói, a Vámbéry Ármin Gimnázium, a Közös Igazgatású Szakközépiskola Szabó Gyula 21 és az iskolában működő Rákóczi Szövetség ifjúsági szervezetének diákjai, valamint a 10. sz. Szent György cserkészcsapat fiataljai.
(nagy)
