Hogyan jött a Híd párt kérése, s miért döntött úgy, hogy elfogadja?
Hosszú évek óta foglalkozom kultúrával. Az Ifjú Szívekben az egyetemi éveim alatt sales managerként, majd az elmúlt két esztendőben mint pénzügyi és kommunikációs vezető. Véleményem szerint azért gondoltak rám, mert az utóbbi időben új kulturális felfogás van Európában, amelynek értelmében nem tekinthetünk úgy a kultúrára, mint egy pénzelnyelő gépezetre, hanem olyan kreatív emberek társaságéra, akik hozzá tudnak járulni a gazdaságunk növekedéséhez. Ez az új nézet fiatalabb embert kívánt, s nálam a gazdasági és kulturális szakértelem párosult.
Más megközelítést említett. Mennyire lehet menedzseri szemlélettel irányítani a kulturális tárcát államtitkárként?
Nem gondolom azt, hogy a kulturális államtitkárnak művésznek kell lennie. Ezen a területen is dolgoznak szervezők, gazdasági és kommunikációs szakemberek, ahogy alkotók is. Az új szemlélet járul hozzá ahhoz, hogy az emberek is másként nézzenek erre az ágazatra.
A minisztériumban nem a magyar ügyekért felelős, de mennyire véli úgy, hogy hátrányos a szlovákiai magyar kisebbségi kultúra kezelése?
Valóban nem kizárólag a kisebbségi kultúra kérdéskörével foglalkozom, de az engem jelölő párt prioritásai között szerepel ez a téma és az előző szakmai pályafutásomnak köszönhetően én is jól ismerem a kérdéskört. Jelenleg nem a kulturális tárcához tartozik a kisebbségi kultúrák támogatása. Ezen viszont változtatni fogunk. Azon dolgozom, hogy pár hónapon belül visszakerüljenek hozzánk ezek a kompetenciák. Az én hatáskörömbe fognak tartozni, így kibővül az én tevékenységem is a minisztériumban.
Néhány hete van csupán tisztségében, mégis mennyire sikerült felmérnie annak jelenlegi állapotát?
A kulturális minisztérium az egyik legkisebb tárca, nem csak költségvetésileg, hanem emberi erőforrás tekintetében is. Ez azt jelenti, hogy olyan területeket is, mint a műemlékvédelem, 3-4 ember ölel föl, ami nem sok. Ennek ellenére úgy látom, hogy struktúrájában jól van felállítva a minisztérium, a stratégiai területekre megvannak a szakemberek, s jól működik. A kommunikációjával két ember foglalkozik, van egy szóvivő és egy asszisztense, s nem rendelkezik egy hatalmas osztállyal ezen a területen, pedig lehet, erre volna szükség.
A miniszterrel való kapcsolatát hogyan jellemezné?
Nagyon jó csapatként tudunk egyelőre működni.
A digitalizációért felel a tárcán belül. Milyen feladatot jelent ez pontosan?
Az állami szektor digitalizációja eltér a kulturális örökség digitalizációjától. A tárca hatáskörébe ez utóbbi tartozik, ami egy EU-s célkitűzés, s olyan pályázati struktúra áll mögötte, amelynek köszönhetően Szlovákiában az elmúlt években 2,5 millió könyvet, műtárgyat digitalizáltak. Ez a folyamat a végéhez közeledik, most a fenntarthatóságra kell odafigyelnünk. Ezt a feladatot a tárcán belül egy osztály látja el, amely hozzám tartozik.
Milyen célokat tűzött ki az elkövetkező bő három évre?
Az első, hogy a kisebbségi kultúrák kompetenciája visszakerüljön a kulturális minisztériumba, s készüljenek olyan anyagok, amelyek segítik a terület fejlődését. Vagyis kapja meg a kisebbségi kultúra azt a súlyt, mint a többségi. A második, egy jól működő kisebbségi alap, amely a Híd prioritása, a kormányprogram része, amelyen már dolgozom. Három év múlva ennek már hatékonyan kellene működnie. A harmadik, a Szlovák Nemzet Múzeum restrukturalizációja, amely egy hatalmas intézmény 500 alkalmazottal és 100 ingatlannal. Különösen arra a tekintetre, hogy addigra Krasznahorkát is be kellene fejezni.
Gyermekkora óta Dunaszerdahelyen él. Milyen a kapcsolata a várossal?
Tősgyökeres dunaszerdahelyi vagyok. A mai Vámbéry Ármin Alapiskolában kezdtem tanulmányaimat, amelyet nagyon szerettek most is, fiam is oda jár. Ezt követően a gimnázium következett. A fiatalok általában elvágyódnak és meghódítják a világot, én ugyanakkor a szülői otthontól másfél kilométerre építkeztem, itt Dunaszerdahelyen. Én nagyon szeretem a várost.
Az interjú a DH 2016/16.számában jelent meg.
Ezt már olvasta?
Nagy sikert aratott a Csallóközi Gyermeknéptánccsoport jubileumi műsora
Vasárnap, november 10-én ismét a Szërdahelyi sétatéren...
Megszállt múlt, megszállt hétköznapok – kommunista hálózatok Magyarországon és Csehszlovákiában
Itt az MCC új előadása: spiclik, besúgók és társutasok...