December 31-e, Szent Szilveszter pápa emléknapja, az év utolsó napja is. Az egyház ezen a napon Nagy Konstantin császár barátját és tanácsadóját ünnepli, aki a katakombákból a világosságra került kereszténység egyik nagy képviselője. Elsőként védelmezte az igaz tanokat az ariánusokkal szemben. Ezért hívta össze a niceai zsinatot is 325-ben. 335-ben halt meg.
Szilveszter napja egyben a polgári év utolsó napja is. A csallóközi ember ennek a napnak az estéjén elment a templomba, hogy meghálálja az Istennek az egész évi segítséget, és kérje a jövőbeli pártfogását. A pap is számadást
végez az egész esztendőről. Régebben a szószékről szokta kijelenteni, hogy hogyan gazdálkodott a plébánia, hány ember született (fiú - leány), hány házasságot kötöttek az év folyamán, és hányan haltak meg (férfiak - nők).
Szilveszter napján is szokásban volt, ugyanúgy, mint szenteste délutánján, a zajcsinálás, kolomprázás, a durrogtatás, az ostorpattogtatás. A hálaadás után a templomból először haza kellett menni, hogy elfogyasszák az erre a napra készített „jeles ételeket.”
Bősön erre az alkalomra is lencselevest főztek, és sok rétest és kuglófot sütöttek. A rétest jól kinyújtották, hogy olyan hosszú legyen az életük, amilyen hosszan takarja a rétes az asztalt.
Balonyban sok pogácsát sütöttek, hogy gazdag legyen az érkező esztendő. A Mátyus-földi Szímőn a pogácsa közepébe lúdtollat szúrtak annyi pogácsába, ahány tagja volt a családnak. Akinek sütés közben megégett a pogácsája, illetve a beletett toll, arról azt tartották, hogy az új évben meg fog halni.
Csiliznyáradon a II. világháború végéig dívott az ólomöntés. A lavórba öntött hideg vízbe megolvasztott ólmot csöppentettek, s ami abból kialakult, az hozta a jövőt.
Bodakon úgy mondták: az ólom sorsot mutatott. Ha a vízbe csöppentett ólom kard formát mutatott, akkor a leány katona férjet várhatott. A cipő alakja a cipészt jósolta, a koszorú pedig a közeledő férjhezmenést jelentette. Az egyik bodaki adatközlő, az 1983-ban nyolcvankét éves Fegyveres Gézáné rigmust is mondott az ólomból kialakult figurára: „Mírnökkaró, mírnöklánc, tígöd Bözske mírnök vár.”
Sülyben a leányok gombócba tett férfinevek segítségével kutatták ki a jövendő férj nevét. A forró vízbe tett gombócok közül, amelyik elsőként földobódott, az abban lévő név jelezte a férj nevét.
Bacsfán a leányok a disznóhúsból kiszedett csontokat női nevekkel, a saját nevükkel is jelölték. Ezeket kidobták a fal mellé, s amelyiket elsőként kapott föl a kutya, az a leány ment férjhez az új évben.
Felbáron az esti templomi hálaadás után minden családnál sonkát ettek, hogy az új esztendőben mindenből elegendő legyen.
A szilveszteri bál közepén, éjfélkor „elfújták a lámpit”, később „leojtották a villant” ,s egy percnyi sötétség után fölzengett az ének: Ó, szép Jézus, ez új esztendőben, légy híveidben. Az ének befejezése után a legények közül többen elmentek a templomba, meghúzták a harangokat, s elénekelték a Himnuszt. Úgy mondták: „kiharangozzuk az óesztendőt, köszöntjük az újat.”
Bősön is minden évben elénekelték a Himnuszt, ezzel zárták le az évet.
A szapiak a Himnusz éneklése után ehhez az áhítathoz kapcsolták a tréfás mondókát:
Dicsértessék az Úr Jézus Drága szent neve!
Három fehér szőlőtőke, Három fekete.
Uram Jézus, segíts meg, Ezt a kis bort igyuk meg!
Utána folytatódott a szilveszteri mulatozás.
In: Marczell Béla: Csallóközi népszokások
