Fiatalok voltak és szépek, a stadionon kívül is rendre összejártak, hogy hódoljanak a világ legnépszerűbb sportjának a grund szabályai szerint. Ma is megtennék, hisz a szépség örök, a DAC még mindig nagy szerelem, csak az idő haladt azóta tova…
Mit jelent számodra a DAC, úgy is, mint szurkolónak, úgy is, mint egykori játékosnak?
Végigjártam a DAC korosztályos csapatait, kezdve a diákoktól egészen az idősebbik ifikig, hátvédet játszottam. Az évre már pontosan nem emlékszem, labdaszedő voltam, így kerültem a nagycsapat mérkőzésére. Később beleuntam, és a haverokkal átmentünk a prolitribünre. Akkor még nem működött úgy a B-közép, mint manapság. Akik vitték a prímet, a Szaki például, aztán a Ceti, a Révész alias Molnár Dani, és természetesen az Ondrejička testvérek, az Igor, meg a Stano.
Stano törte a magyart, az „Akkor is a Déácé” rigmusnál felfigyeltünk rá, hogy valami teljesen mást kiabál, valami olyasmit, hogy „Podkorička Déácé”. Voltak ám sztorik: egyszer fogadásból nyugodjék Iszi barátunk hosszában végigfutotta a pályát meccs alatt a falazott óráig, egy digitális óráért, amin számológép is volt. Akkor jött divatba, akinek volt ilyen órája, az nagymenőnek számított.
’87-ben lebontották a prolitribünt, mi maradtunk azon az oldalon, az álló részen, ugyanúgy a B-középben. Ahogy teltek az évek, elkényelmesedtünk, és felmentünk az ülő szektorba, később pedig szembe, a nyugdíjas tribünre. Nem voltunk az a tombolós társaság, bár akadtak sztorik, mikor a „hupikék” pozsonyiakat, vagy a Spartak szurkolóit „elkísértük” Abonyig, onnan pedig autókkal vissza.
Egyszer fülest kaptunk, hogy Abonyban kommandósok várnak, így valaki meghúzta a vészféket Abony előtt, és kiugráltunk a vonatból. Nyitrán kés is villant egy hazai szurkolónál...
Majd ezt a tribünt is lebontották, jött a MOL Aréna, ott is a nyugisabb helyet választottuk, a C3-as szektort, nem a „kiabálóst”. Egyébként le a kalappal azok előtt, akik az on tour-okat, koreókat szervezik, csak nem értem néha azt a nagy szézhúzást a B-középben. Már így külső megfigyelőként mondom, meg amit hallok.
Sokszor a nagyszombati szurkolókat jobban hallani, mint a mieinket. Abba a B-középbe igazán csak azoknak kéne járni, akik 90 percig odateszik magukat. Szülők gyerekekkel inkább álljanak félre valahova. A B-középhez talán még annyit – bár tudom, kapni fogok miatta -, hogy sokszor nem érzem azt az átütő hangot, mint a nagyszombatiaknál, inkább olyan, mint egy népdalkórus. Jobban össze kéne állni!
Bögi Róbert írását elolvashatják a KlikkOut oldalán.
Ezt már olvasta?
2025-ben is keresik a felvidéki magyar női példaképeket
A Femine Fortis – Erős Nők polgári társulás tizedik...
