A. Szabó László: „A hálás utódok ekképp is szeretnének méltó módon megemlékezni az idén 150 éve született Kossuth-díjas jogászról”

Még 2019-ben alakította meg városunk a Szladits Károly Emlékbizottságot, amelyet A. Szabó László alpolgármester, dr. Sándor István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának habilitált egyetemi docense, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának magántanára, ügyvéd, dr. Czirfusz György ügyvéd, Garay László városi képviselő, az építészeti bizottság elnöke, Gútay László városi képviselő, az oktatási és kulturális bizottság elnöke, Nagy Attila történész, a kulturális bizottság tagja és Nagy Iván etnológus, a Csallóközi Múzeum igazgatója, városi képviselő, a kulturális bizottság tagja alkotnak.

Az emlékbizottság tagjai, majd a városi képviselők is rövidesen magukévá tették azt a magyarországi akadémiai jogászkörökből érkezett kezdeményezést, miszerint egyik legjelesebb szülöttjének állíttasson szobrot Dunaszerdahely. Az emlékbizottság a szobor készítésével végül Lebó Ferenc, Munkácsy Mihály-díjas szobrász- és éremművészt bízta meg. A szobrot 2021 áprilisában, a Szent György-napok keretében kívánjuk felállíttatni és megszenteltetni a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ előtti Erzsébet parkban.

A 2021-es emlékévben Dunaszerdahely azonban más módon is fel szeretné hívni a figyelmet városunk nagy szülöttjére, ezért számos további programot tervezünk. Az áprilisi Szent György-napok keretében (természetesen, amennyiben mód lesz rá) emlékkonferencián kívánunk megemlékezni Szladits Károlyról. 2021 nyarán emlékkönyvet szeretnénk megjelentetni Szladits Károlyról, majd szeptemberben helytörténeti kifestő készül városunk óvodásai számára. Ugyanebben a hónapban, ha azt a járványügyi szabályok már ténylegesen lehetővé teszik, jogismereti előadások várják majd városunk középiskolásait. Októberben az alapiskolák felső tagozata és a középiskolák számára pedig versenyt hirdetünk és pályázatot írunk ki Szladits Károly, illetve Dunaszerdahely város jeles személyiségei kapcsán. Mindezt novemberben a város óvodásai számára is megtennénk, egy rajzpályázat meghirdetésével. Az emlékévet pedig decemberben zárnánk, egy több korosztályt is megszólító, rendhagyó kiállítással.

Úgy véljük, a 2021-es Szladits Károly Emlékév egyben jó apropóként is szolgál majd városunk többi jeles szülöttjének jobb megismerésében is – elég csak arra gondolnunk, hogy a városi művelődési központ nevét viselő földink, Csaplár Benedek piarista tudós születésének is kerek, 200. évfordulóját üljük idén.

Nagy Attila helytörténész:

Szladits Károly 1871. december 27-én született Dunaszerdahelyen, ahol édesapja ügyvéd és szolgabíró volt – Szladits itt végezte elemi iskoláit. Öt és fél éves korában elveszítette az akkor már aljárásbíró édesapját – a haláleset miatt később vagyontalan édesanyjával Pozsonyba költöztek, nyugalmazott alezredes nagybátyához, Gutter János.

A főgimnázium nyolc osztályát már Pozsonyban végezte, itt németül, angolul, franciául is megtanult, illetve nagybátyja mellett úszni, vívni, lovagolni is, s vele jutott el Svájcba, Németországba és Franciaországba. Az egyetemet Budapesten folytatta – már az első év elején Ferenc József Erzsébet-ösztöndíjat nyert –, ahol 1895-ben szerzett doktorátust; ő volt az első sub auspiciis regis jogi doktor. Egyetemi évei alatt oroszul is megtanult, jogtudományi szigorlatait kitüntetéssel tette le.

Részt vett az 1901-es magánjogi törvénytervezet előkészítésében, 1916-ig az igazságügyi minisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott. 1908-tól egyetemi magántanár képesítést szerzett, 1917-től pedig egyetemi tanári kinevezést kapott a Budapesti Tudományegyetemre (az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogelődjére), közben 1914–33 között a Jogtudományi Közlöny döntvénygyűjteményét, a Magánjogi Döntvénytárat szerkesztette, illetve (1920–22-ben) a Békejog és Békegazdagság című folyóiratot.

Még 1916. január 9-én, miniszteri tanácsosként nemességet kapott – előneve innentől „Dunaszerdahelyi” Szladits Károly lett.

A magyar magánjogtudomány egyik legnagyobb alakjaként a Magyar magánjog című hatkötetes monográfia főszerkesztője és társszerzője volt. Részt vállalt az 1928-as magánjogi törvénytervezet tízéves előkészítésében és kidolgozásában is.

1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1943-tól rendes tagja, 1948-ban elnyerte a tiszteleti tagságot, mely az idős hazai akadémikusok különösen magas elismerésének számított. E cím megszűnésével, 1949-ben ismét rendes tagja lett az akadémiai testületnek. 1942-ben távozott az egyetemről, 1945 után a Jogtudományi Közlöny főszerkesztője. 1927-től bírája volt a magyar–csehszlovák, a magyar–angol és a magyar–jugoszláv vegyes döntőbíróságoknak. 1956. május 22-én hunyt el Budapesten. Szülővárosában, Dunaszerdahelyen utca viseli nevét.