Nézők nélkül a futball halott, szurkolók nélkül a lelátó árva. Egyetlen sportág sincs meg sikerek nélkül, de az síri csendben értelmét veszti. Egy labdarúgónak szüksége van a sikerekre, ahogy az edzőnek is. Mindkettőnek kell egy klub, ahol mindezt elérheti. A klubnak pedig ugyanúgy feltétel a sikeres focista, vagy egy edző. Világos… Ezek egyszerű dolgok!
De mi az, ami egy klubnak, egy focistának, vagy egy edzőnek elengedhetetlen a sikerhez?
Igen, a szurkolók. A hűséges szurkolók. Mert szurkolók nélkül olyan a siker, mint a virág, mely illatozik, de sosem száll rá méh, hogy beporozza. Hogy körülrajongja. Mindegy, hogy a klub vagy a labdarúgó sikerére gondolunk, a kulcs a lelátón van, az a sok szorgos „méhecske” ami – vagyis aki – ott zümmög a helyzeteknél, és persze a góloknál.
Mert tudják, mi az, ami a klubnál állandó? Igen, azok mi vagyunk, mi a „méhek”, mert játékosok jönnek-mennek, edzők is, de a szurkoló örök. Ha győz a csapat, ha veszít, a szurkoló mindig ott lesz a lelátón. Sosem ír alá szerződést, mégis egy életre szól a kapcsolata, ő a legnagyobb kritikus, ő az aki a mennyekbe repíthet.
Ezért aztán nem mindegy, hogy kire, vagy éppen mire emlékezik jó szívvel.
Bögi Róbert írásának folytatását a KlikkOut weboldalán itt olvashatják el!
