Back to top

Így élem meg én...

Publikálva: 2020, április 1 - 09:27
Sorozatunkban koronavírus-fertőzés okozta világjárvány kapcsán kérdezzük, ki hogyan reagál az új kihívásra, hogyan rendezi napjait, miképp figyel a maga és családja, környezete egészségére. Egyáltalán: hogyan telnek a kényszerű bezártságban töltött napjai? Ezúttal Nagy Árpád, a Szabó Gyula Alapiskola igazgatója válaszol.
Így élem meg én...

Ha egy szóval kellene felelnem: munkával. Akkor kicsit bővebben - csak pozitívan, hiszen minden rossz valamire jó. A kényszerpihenő első hetében, kihasználva a hirtelen jött rövid felmelegedést, az ilyenkor aktuális tavaszi munkákat végeztem el otthon az udvarban és a szülői ház kertjében, ami máskor háromszor ennyi ideig tart. Öt napig szinte reggeltől sötétedésig kint voltam, élveztem a napsütést, a jó levegőt, és sikerült minden betervezett munkát elvégeznem. Egyik kedvenc hobbim a bonsaiok termesztése, amivel ilyenkor a teleltetés végén van a legtöbb munka: átültetés, metszés. A másik kedvenc időtöltésem a főzés, amiben most – nem csak vasárnaponként – igazán kiélhetem magam.

A jó idő elmúltával behúzódtam a dolgozószobámba, és nekiláttam a diákoknak továbbítandó tananyag leegyszerűsítéséhez és feldolgozásához prezentációk formájában, amit azután az interneten továbbítok nekik. A kényszerű bezártság második hetének 3 délelőttjét többedmagammal az iskolában töltöttük. Adminisztratív munka, takarítás, fertőtlenítés, apróbb rekonstrukciós munkák voltak a programon. Kihasználva a diákok távollétét, befejeztük az újonnan létrehozott tanterem kialakítását és felszerelését is. A kollégák és a szülők bejöhettek, ha valamire szükségük volt az iskolából a „távoktatáshoz”. Közben az alsó és felső tagozatos helyettes kolléganőimmel folyamatosan kapcsolatban vagyunk az otthonról „tanító” pedagógusainkkal, és igyekszünk segíteni, koordinálni a munkájukat. Azt hiszem, ez a legnagyobb kihívás szülőnek, diáknak, tanárnak egyaránt a „kényszerszünidő” ideje alatt.

Ami a családomat illeti, a fiamon kívül együtt vagyunk, minden „koronázatlanul” egészségesek. Többet vagyunk együtt, jobban figyelünk egymásra, a nagyinak elvégezzük a bevásárlást stb. A fiammal napi telefonkapcsolatban vagyunk. Ő egyetemistaként jelenleg még Hollandiában tartózkodik. Mivel a hónap végén bizonytalan időre ott is felfüggesztik az egyetemi oktatást és online „üzemmódra” állnak át, szóba jöhet, hogy hazautazik, ami viszont ebben a válságos időben nem is olyan egyszerű, és itthon még 2 hét vesztegzár várja.

Hát nem egyszerű sehol sem a kialakult helyzet, de reméljük a legjobbakat – csak pozitívan!

Ezt már olvasta?

Címkék: koronavírus
Cookies