Lipcsey György – „testközelből”

A Lelkes Kata vezette esten így többek között barátok, pályatársak, közeli ismerősök meséltek Lipcsey munkáiról, életéről, pályájáról. Elsőként a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola diákjai és tanáruk, Ferdics Béla hozott a művész számára meglepetés-alkotásokat, majd – Bertók István zongorajátékát követően – Lóska Lajos művészettörténész, az Új Művészet folyóirat szerkesztője ismertette szakmai szemmel Lipcsey pályáját.

Mosonmagyaróvárról a Szigetköz festője, Varga György látogatott el az estre, aki többek között a KOMP – Kortárs Művészeti Panoráma (Csallóköz – Szigetköz) kuratóriumának az elnökeként éppen a KOMP „projekt kapcsán indult” barátságukról mesélt részleteket.

Végül Varga Sándor operaénekes, műértő, műkereskedő is érdekes titkokat, momentumokat, pillanatokat idézett fel a Lipcsey Györggyel kialakult barátságuk hosszú éveiből.

_____________________

Varga Imre: Ember a földön
(Lipcsey György faragványa, a Feudalizmus alá)

Áll az ember mezítláb, áll ez az ember parázson. Lépne, de mozdulatlan. Nézzük: vasöv derekán, s ehhez forrasztva acél lánc, köti erővel a röghöz. Áll az ember izzó parázson, és benne a fájdalom serceg Hallani már, készülnek az ég aljáról májára rézszárnyú keselyük, 
nagy szárnyuk villog és csörömpöl odafent. Kelnek az égre a nagy madarak, zörög a szárnyuk, s a tiszta menny mélyét fölzavarják. Az ember szíve alatt meg patak fakad,
elindul, vizében méreg, romlás, sötétség, s elönti az ártatlan zsigereit. Gyárak, tankhajók szennyében pusztul a gyomor, a lép meg a vesék. Uralmon a mérgek, s a fekália. Lobog belül a megromlott akarat: tovább, tovább, el innen e tájról Mert volt ütés, vérző seb elég. Mert vették süketségre sokan a hívást. Hiába jajgattál, kiabáltam. Hiába nyögött alattad a föld. Kis halálod lenne itt a síkság közepén. Az utolsó szavad pedig átok.