Kozmér Kati üdvözölte a nagyszámú közönséget, majd Dobsa Melinda mutatta be röviden a két vándort, Árvai Ágnest és Mátis Ivánt. Iván elöljáróban elmondta, régóta túráznak mindketten, lehetőség szerint csupán egyetlen hátizsáknyi holmival vágnak neki egy-egy több hetes útnak. Az idei utazásuk célpontjának olyan helyet kerestek, ahová kevés turista jár, és mindkettejüknek most van először lehetősége arra, hogy felfedezzék az adott helyszínt. Aztán akárhányszor lapozták végig az atlaszt, valahogy mindig a Fülöp-szigeteknél kötöttek ki, a hatalmas szigetcsoport mintha fényesebben ragyogott volna a térképen...
Ági tartotta a felvezetőt, megjegyezve, hogy a 7641 szigetből csupán hármat volt lehetőségük egy kicsit megismerni három hétig tartó útjuk során. A húsvéti időszakra tervezték az utat, március végére, április elejére, mivel érdekelte őket az egyik helyi ismert szokás, a keresztre feszítés. Úgy alakultak viszont a dolgok, hogy pár óra híján, de lekésték ezt a látványosságot. A többi, amire előzetesen kíváncsiak voltak, majd láthatták, tapasztalhatták, viszont bőven kárpótolta őket. A természetet, a helyiek életét, kultúráját, szokásait lehetőségük volt látni, tapasztalni. Sokat segített a helyiek kedves, segítőkész hozzáállása. Útjukat nagy vonalakban ugyan előre megtervezték, de a szállásokat helyben foglalták le, hogy addig maradhassanak egy-egy helyszínen, amíg szeretnének, ne legyenek kötelező időpontokhoz kötve. Így minden helyszínen nagyjából két napot töltöttek. Érdekesség volt számukra a helyi közlekedés, amely európai szemmel egyrészt túlzsúfolt, hiszen gyakran utaztak a különféle közlekedési eszközök tetején is a helyeikkel együtt, másrészt pedig a kötelező indulási időpontok betartása nem tartozik az erősségek közé. Amikor megtelik a busz, az elindul, nem várja meg a kötelező indulási időpontot. Ismert a környék az ősi múmiáiról is, amit szintén volt lehetőségük túráik során megcsodálni. Ahogy az ősi vallás és a kereszténység keveredésének mindennapi megélését is saját szemükkel láthatták. A Fülöp-szigetek ismertek a hatalmas rizsföldjeikről, rizsteraszairól, ezekből is láttak többet, sőt még az egyébként szégyenlős őshonosokat is sikerült lefilmezni munka közben.
Az előadás közben arra eszméltünk, hogy már másfél órája nézzük a képeket, hallgatjuk az érdekesebbnél érdekesebb történeteket - és ekkor tudtuk meg, hogy a teljes útnak még csak a felénél tartunk! Bízunk benne, hogy egy későbbi időpontban lehetőségünk lesz a történet másik felét is hallani, az ott készült szebbnél szebb fotókat látni.
