Molnár Márta - Az X-faktor dunaszerdahelyi énektanára

Mesélj, hogyan vezetett az utad akkoriban Dunaszerdahelyről Budapestre?
2001-ben jelentkeztem a Popsztárok nevű tehetségkutató versenyre. Láttam a németországi verzióját, megtetszett, profi volt az egész felépítése és szervezése. A műsorban egy öt tagú csapatot kerestek, amibe én is bekerültem, így 2002 januárjában felköltöztem Budapestre. Azóta is itt élek.

Mikor kezdtél énekkel, énektanítással foglalkozni?
Amióta az eszemet tudom, azóta énekelek. Gyerekként is imádtam szerepelni. Később elsős gimnazistaként jelentkeztem egy énekversenyre Dunaszerdahelyen, hogy kipróbáljam magam, és kiderüljön, mennyire van tehetségem az egészhez. A versenyt megnyertem, úgyhogy az áhított megerősítést is megkaptam.
Tanítani 2007-ben kezdtem el. Magyar Hajnal volt az énektanárom, aki az említett tehetségkutató versenyben volt a csapatunk énektanára. Később is hozzá jártam tanulni, és ahogy teltek az évek, Hajnal arra bíztatott, kezdjek el én is tanítani az ő stúdiójában. Nekem akkor ez nagyon ijesztőnek tűnt, de mivel valaki olyan nógatott, akiben szakmailag nagyon megbíztam, engedtem az unszolásnak. 2013-ban a kezdeti időkhöz képest nagyon más irányba indult el a stúdió, így én kiváltam, és azóta már a saját énekstúdiómat, az MM Stúdiót vezetem.

A népszerű tehetségkutató, az X-Faktor énektanáraként ismer az ország most már határon innen és túl. Mit jelent számodra ez a munka?
Korábban már dolgoztam hasonló műsorban (The Voice), de az X Faktor volt az első olyan TV-s munkám, ahol önállóan bizonyíthattam mint énektanár. Szakmailag nagyon fontos előrelépés volt ez számomra. Az idei már az 5. évadom, de az elsőt, és annak az izgalmát sosem fogom elfelejteni.

Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél az elmúlt évek során? Mi a siker kulcsa a színpadi alkotók számára?
Azt gondolom, ahogy az élet minden más területén, a színpadon is csak akkor lehet jó az ember, ha szereti, amit csinál. Ha tele van félelemmel, bizonytalansággal, pont a lényeg veszik el: az az öröm, amit a zene és az éneklés adni tud, nekünk és másoknak.

Számodra mi a legnagyobb kihívás ezen a pályán?
Mivel ma már elsősorban énektanárként dolgozom, az a legfontosabb, hogy segítsem és terelgessem a fiatalokat. Pontosan tudom, mik azok a kérdések, amik pályakezdőként felmerülnek az emberben, és tudom, hogy milyen jó, ha van kihez fordulni. A hangképzés csak egy dolog a sok közül, amiben az énektanár támasza egy fiatal énekesnek. Összetett szerep a miénk: tanár, barát, szülő, pszichológus . Mindig az, amire épp szükség van.

Milyen jó tanácsokkal látnád el azt, aki még csak most kezd az énekléssel komolyabban foglalkozni?
Tudni kell, hogy mi a cél. Tanulni kell, képezni magunkat. Nem szabad félni a hibáktól, mert azokból tanul a legtöbbet az ember. Milyen a jó tanár? Véleményem szerint olyan, akinek érthető -és ami még fontosabb- működő válasza van a kérdéseinkre. Ilyet kell keresni.

Milyen terveket, álmokat dédelgetsz még magadnak a jövőre nézve?
Vannak még szakmai tervek, mindig van hova fejlődni. A Dunaszerdahelyen megtartott workshopom is egy ilyen volt. Örülök, hogy Kevicky Tündének köszönhetően ez megvalósult. Szerencsés vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek. Csak legyen mindig így, és nem lesz okom panaszra.

Rajkovics Haizok Melinda