Volt alkalmam személyesen is találkozni, sőt, konzultálni vele egy szakmai dilemmámat, melyre nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: „Csak hallgasd! Legyél jelen!”
Én ezt a tanítását pakoltam el az utamra, de összegyűjtöttem néhány híres tanácsát, melyet itt hagyok mindenkinek, akinek sorvezetőre van szüksége alkalomadtán a nevelésben:
1. LÉGY ÖNAZONOS!
Akármennyire is szeretnénk, Vekerdy szerint nem létezik nevelés, csak együttélés a gyerekkel, melyben a gyerek tükörként utánozza le cselekedeteinket, mondatainkat. Ha nem vagy önazonos, kongruens, a gyerek rögtön levágja, hogy mismásolsz. Ha sírnod kell, sírj a gyerek előtt! Az érzelmeink felvállalása a legtöbb, amit a gyereknek útravalónak adhatunk.
2. A GYEREKEK FÁRASZTÓAK, LERÁGJÁK A CSONTUNKAT
Akármennyire is imádjuk őket, a gyerekek nagyon fárasztóak tudnak lenni. Kérdeznek, mondanak, követelnek figyelmet, dicséretet, bátorítást. Ezért jó tőlük néha elmenekülni egy másik szobába is akár, hogy kicsit megpihenjen a szülői énünk. Nem számít, hogy mindig rend legyen, hogy élére álljon a függöny. Legyünk néha felelőtlen szülők, akik fagyit vacsoráznak a gyerekkel.
3. MOZOGNI, FÁRA MÁSZNI, MÉRLEGHINTÁZNI, FELFEDEZNI A VILÁGOT
A játszóterek és a focipályák üresek, nem kergetik már a gyerekeket haza sötétedés után. Pedig a szabad játék, a mozgás, a fára mászás, a mérleghinta fejlesztik a térbeli tájékozódást, a finom motorikát és az egyensúlyérzéket. Felfedezni a sárban való ugrálást, a lehullott falevélben megmártózni, belefeküdni a süppedős hóba. Mind-mind a kinti léttel, a természettel való találkozás egy fajtája. A többire pedig ott a mosógép.
Štefkovič Patasi Ági írásának folytatását a KlikkOut weboldalán olvashatják el!
