Back to top

A mi természetünk, fogyasztásunk

Publikálva: 2017, április 24 - 18:22
Először azt hittem egy autóabroncsról szakadhatott le, de aztán rájöttem, sokkal inkább valamelyik autó ablaktörlőjéről, s már hetek óta találkozom ezzel a kis darab „valamivel” ahogy érkezem a városba. Hétről hétre „halad” az úton, ahogy a több ezer autó átmegy rajta és arrébb lökik. Közben csupán aprócskát változik a formája is, de még az április tél sem szakította ketté. És én sem álltam meg, hogy letakarítsam az útról, pedig már gondoltam rá.

Csupán egy tárgy, s mégis, szimbolikákat keresve annyi mindent őriz magában, ahogy minden darab hulladék. A használat tárgyai, amelyektől meg akarunk szabadulni és azért örömteli, hogy egyre nagyobb szerepet kap életünkben az újrahasznosítás. A konzum virágkorában ugyanis nem szabad elfeledkeznünk arról, amit a fizika órán megtanultunk, s mivel jó a csengése, így ma is emlékezünk rá: az anyag nem vész el csak átalakul.

A mondat mögött húzódó tartalom ugyanakkor jobban elillan az emlékezetünkből, hiszen vajmi keveset sejtünk arról, hogy mi lesz azon műanyag palackokból, amiből naponta kortyoljuk az ásványvizet, vagy éppen a kiflis zacskót hogyan is lehet újrahasznosítani. A műanyag sokaságában végre a papírtáskák kora kezd virradni, hiszen a szabályozás efelé mutat, s bár első körben furcsa lesz ismét megszokni az anyagcserét, majd csak hozzászokunk. Egyébként is, ahogy a magyar származású üzletember Tom Szaky is megjegyezte: „A hulladék keletkezése az egyéni fogyasztásunk eredménye. Ha valamit nem veszünk meg, akkor abból soha nem lesz szemét.” Vagyis ami körbe vesz bennünket, az elsősorban a mi fogyasztásunk eredménye, s mindez igaz a bennünket körülölelő szűkebb és tágabb környezetre is.

Vegyük tehát csak észre, az átalakulás részesei vagyunk, s ugyan mi használjuk a termékeket, de a rendszer is használ bennünket, s ennek következtében nagyon is változnunk, nem csupán fogyasztói igényeink szintjén.

Ennek tudatában vizsgáljuk a környezetünket és arra tett hatásainkat, a Föld kincseit, amelyek közül sokat nem kímélünk, pedig éppen ezek őrzik a létünk furcsa kis csodáit. És azt sem szabad elfeledni, hogy mi emberek is ezen apró, de hatalmas lehetőségeket magunkban rejlő csodák vagyunk.

Rajkovics Péter

Megjelent a Dunaszerdahelyi Hírnök 2017/8.számában.

Ezt már olvasta?

Cookies