Csupán egy tárgy, s mégis, szimbolikákat keresve annyi mindent őriz magában, ahogy minden darab hulladék. A használat tárgyai, amelyektől meg akarunk szabadulni és azért örömteli, hogy egyre nagyobb szerepet kap életünkben az újrahasznosítás. A konzum virágkorában ugyanis nem szabad elfeledkeznünk arról, amit a fizika órán megtanultunk, s mivel jó a csengése, így ma is emlékezünk rá: az anyag nem vész el csak átalakul.
A mondat mögött húzódó tartalom ugyanakkor jobban elillan az emlékezetünkből, hiszen vajmi keveset sejtünk arról, hogy mi lesz azon műanyag palackokból, amiből naponta kortyoljuk az ásványvizet, vagy éppen a kiflis zacskót hogyan is lehet újrahasznosítani. A műanyag sokaságában végre a papírtáskák kora kezd virradni, hiszen a szabályozás efelé mutat, s bár első körben furcsa lesz ismét megszokni az anyagcserét, majd csak hozzászokunk. Egyébként is, ahogy a magyar származású üzletember Tom Szaky is megjegyezte: „A hulladék keletkezése az egyéni fogyasztásunk eredménye. Ha valamit nem veszünk meg, akkor abból soha nem lesz szemét.” Vagyis ami körbe vesz bennünket, az elsősorban a mi fogyasztásunk eredménye, s mindez igaz a bennünket körülölelő szűkebb és tágabb környezetre is.
Vegyük tehát csak észre, az átalakulás részesei vagyunk, s ugyan mi használjuk a termékeket, de a rendszer is használ bennünket, s ennek következtében nagyon is változnunk, nem csupán fogyasztói igényeink szintjén.
Ennek tudatában vizsgáljuk a környezetünket és arra tett hatásainkat, a Föld kincseit, amelyek közül sokat nem kímélünk, pedig éppen ezek őrzik a létünk furcsa kis csodáit. És azt sem szabad elfeledni, hogy mi emberek is ezen apró, de hatalmas lehetőségeket magunkban rejlő csodák vagyunk.
Rajkovics Péter
Megjelent a Dunaszerdahelyi Hírnök 2017/8.számában.
Ezt már olvasta?
Mindenszentek és halottak napjának népi hiedelmei Csallóközben
November elsején ünnepli az egyház azokat a szenteket,...
