Kornfeld Tibor (zsidó neve Mose Cvi), a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség idén elhunyt vezetője 1952-ben született Dunaszerdahelyen.
Az egyik legnagyobb formátumú „régi dunaszerdahelyi” volt, igazi lokálpatriótaként ismerte mindenki. Régi szerdahelyi zsidó család az övé: a holokauszt idején, 1944-ben meggyilkolt nagyapja, Kornfeld Ármin Dunaszerdahely város alpolgármestere volt, édesapja, Kornfeld Ferenc pedig a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség tiszteletbeli elnökeként lett tevékeny alakítója a város életének.
A szülőföldhöz való ragaszkodását a vérében, örökségében hordozta – zsidóságát és dunaszerdahelyi gyökereit mindig nagy becsben tartotta. Kezdettől fogva ez a kettősség határozta meg az életpályáját.
A vegyészmérnök végzettségű Kornfeld Tibor az 1970-es években, csehországi katonaévei alatt ismerkedett meg feleségével, Janával, akitől két gyermeke született: Nelly és Martin.
Előbb vegyészként dolgozott, a rendszerváltás után Dunaszerdahelyen városi képviselő, majd később, 2002-től 2015-ös nyugdíjazásáig a dunaszerdahelyi nyugdíjasotthonnak volt az igazgatója.
Időközben édesapja, Kornfeld Ferenc nyomdokaiba lépve a dunaszerdahelyi zsidóság legfontosabb krónikása lett. Értékmentő és értékteremtő munkájának egyik fontos állomása volt a dunaszerdahelyi ortodox zsidó temető adatbázisának az elkészítése, majd 2007-ben kiadta édesapja, Kornfeld Ferenc Az én városom Dunaszerdahely – „Kis Jeruzsálem” című kötetét.
Fontos munkát végzett a dunaszerdahelyi zsidó temetőt feldolgozó adatbázis elkészítésével is, de a helyi zsidóság felé is nagy adósságot törlesztett, a háromszáz éves helyi zsidó közösség életét feltáró nagyívű, magyarul, szlovákul és angolul is megjelent, több kiadást megért munkájával, a Volt egyszer egy zsidó város, Dunaszerdahely című kötettel. Egyik legnagyobb műveként azonban arra tekintett, hogy a zsidó közösség felavathatta 2014-ben a holokauszt emlékművet a zsidó temetőben. Az emlékfalon fellelhető mintegy háromezer nevet ő gyűjtötte össze.
Életével, munkásságával tevékeny alakítója volt a város közéletének – így vált észrevétlenül, mégis megkerülhetetlenül a Dunaszerdahelyi Pantheon egyik jeles személyiségévé.
Könyvében írta: „dunaszerdahelyi vagyok, elődeim is itt születtek. Nem voltak ortodox, vallásos emberek, de sokat tettek ezért a városért. Úgy is, mint zsidók, de úgy is, mint büszke polgárok. Sokan voltak ilyenek.”
Nagy Attila
