Már tart a kullancsinvázió!

Minthogy április, május és július a kis vérszívó parazita pókszabásúak legaktívabb időszaka, érdemes elsősorban a megelőzésre odafigyelnünk.

A közhiedelemmel ellentétben a kullancsok nem a fákról esnek rá kiszemelt áldozatukra, hanem fűben lesnek, vagy bokrok ágairól kapaszkodnak az arra járó emberek ruhájára vagy az állatok szőrébe. A kiszemelt „áldozat” bőrfelületén kis sebet ejtenek, amelybe kis szájszervével beletapadva vért szívnak, többnyire több napon át, majd leesnek a talajra.

A táplálkozás során felvett nagy mennyiségű folyadékból folyamatosan visszajuttatnak vizet a gazdatestbe, így ez a visszafelé irányuló áramlás lehetővé teszi a kórokozóknak a gazdába jutást.

Természetesen nem mindegyik kullancs fertőzött, ám a legfontosabb, hogy megelőzzük a paraziták bőrbe tapadását. Ezért

– fontos a zárt ruházat, illetve sapkát, amelyen keresztül nem tud a bőrfelületre jutni a parazita,
– minthogy a kullancs többnyire lentről mászik felfelé rajtunk, legyünk nadrágban, aminek a szárait nyugodtan tűrjük be a zokninkba – ugyanis minél hosszabb ideig „utazik” rajtunk a kis állat, annál valószínűbb, hogy leesik rólunk,
– használjunk kullancsriasztó készítményeket, állatoknál kullancsriasztó-nyakörvet stb., de olyanokat, amire a gyártó legalább 6-8 órás hatékonyságot szavatol,
– kiránduláskor kerüljük a bokros, bozótos területeket, csalitosokat,
– kirándulások után mind magunkat, mind gyermekeinket, illetve a házi kedvenceket is alaposan vizsgáljuk át, nem találunk-e valahol kullancsot.

Minél gyorsabban el kell távolítani a megtalált, bőrbe tapadt kullancsot.

Ha megtörténik a baj, nem kell megijedni, hanem kullancseltávolító kanállal vagy hegyes csipesszel szedjük ki a bőrből a szájszervénél megfogva, úgy, hogy az állat testét ne nyomjuk össze (így belénk „fecskendezve” az esetleges kórokozókat is).

Ne használjunk olajat, zsírt, ne kenegessük, ne dörzsöljük, a potrohát ne nyomjuk össze, mert ebben tanyázhat a Lyme-baktérium.

Használjunk a gyógyszertárakban kapható kullancskiszedő csipeszt vagy kullancskiszedő kanalat. Sokan úgy hiszik, hogy a kullancs csak akkor távozik, ha mi szedjük ki a bőrből. A statisztikák szerint azonban átlagosan csak minden második kullancscsípésünket vesszük észre.

Ezért is érdemes átvizsgálni mindig a testünket a kirándulást követően. A kullancsok jól el tudnak bújni a hajlatokban, a fülek mögött, a hajas fejbőr határán, vagy a térdhajlatban.

Szakember szerint akkor keressünk fel orvost, „amennyiben a csípés után (és többnyire annak helyén) lappangási idővel jelentkező, fokozatosan növekvő, legalább 3 napja fennálló, legalább 5 cm-es pír jelentkezik. Ha nem vett észre a kullancscsípést, 5 napja fennálló, 8 cm-es átmérőt szabad csak diagnosztikusnak tartani. Kivétel a gyermekek füle előtt húzódó pír, mert ez gyakorta szövődik arcidegbénulással.”

Természetesen, ha bizonytalanok vagyunk, akkor is nyugodtan keressük fel háziorvosunkat, és kérdezzük, kérjük a segítségét. Ugyancsak ő tájékoztathat bennünket a legmegfelelőbben a kullancsok által terjesztett egyes betegségek elleni védőoltásról.

A házi kedvencek tekintetében ugyancsak a megelőzésen van a hangsúly: az állatgyógyászatban is számos készítmény áll rendelkezésre kedvenceink külső élősködőktől való megóvása érdekében (nyakörv, spot on, spray, fürösztőszerek stb.), melyek használatáról állatorvosaink minden gazdit készségesen felvilágosítanak.

Több kullancs által terjesztett betegség jól gyógyítható, ezért is érdemes az odafigyelés, fokozott ellenőrzés ebben az időszakban.

Ráadásul nem kell kirándulnunk, hogy kullancsot szedjünk össze: már a parkban sétálva, vagy akár a blokk előtt is szívesen felkapaszkodik ránk vagy háziállatunkra a kellemetlen „vendég”.