Na jó! Térjünk vissza a waffle-höz, vagy legyen csak – az egyszerűség kedvéért – „wafli”.
Szóval van ez a bizonyos liege-i változat, /ejtsd:liézsi/, amely nem egy sűrű, ámbár folyékony, sütőporos tésztából készül, hanem egy lágy, élesztős kelt tészta alapú finomság. Igaz, hogy a kelesztés ideje kicsit megnyújtja a készítését, de ez senkit ne kedvetlenítsen el, ez nem lehet akadály, mert roppant finom, és amúgy nagyon egyszerűen készíthető el. Egy gofrisütő azért mindenképp kell hozzá.
A vaj és a cukor kellemes elegye istenien illatossá, kívül ropogóssá, belül pedig puhácskává varázsolja ezt az édes finomságot.
HOZZÁVALÓK:
10 darabhoz
- 400g rétesliszt
- 50g kristálycukor
- csipetnyi só
- 20 g élesztő
- 150 ml tej
- 125 g olvasztott vaj
- 1 egész tojás
- 1-2 zacskó vaníliacukor + pár gramm olvasztott vaj a külsejére
ELKÉSZÍTÉSE:
- A langyos tejbe keverjünk el egy-egy mokkáskanálnyi lisztet és cukrot, morzsoljuk bele az élesztőt, elegyítsük el, majd hagyjuk felfutni.
- Amíg az élesztő magához tér, mérjük ki a száraz hozzávalókat, és egy nagyobb tálban keverjük őket össze, olvasszuk fej a vajat, öntsük a száraz hozzávalókhoz, üssük hozzá a tojást, és a már időközben felfutott élesztőt is küldjük a tálba. Dolgozzuk össze a hozzávalókat egy lágy cipóvá, majd letakarva tegyük félre kb. 1 órára kelni.
- Ha a tészta megkelt, picit gyúrjuk át, majd osszuk 10 egyenlő gombóckára, és hempergessük meg vaníliacukorban őket, majd vékonyan ecseteljük be a felszínüket olvasztott vajjal.
- Melegítsük be a gofrisütőt, s ha már elég forró, kenjük meg a sürőfelületet olvasztott vajjal, s tegyük bele a tésztagombócokat, zárjuk le, hogy a gombóckákból kockás mintázatú, csinos korongok teremjenek. Az én gofrisütőmben kettesével tudtak sülni a gofrik. Pár perc alatt szép aranybarnára sülnek, a felszínük roppanós, a belsejük pihe-puha.
„Pusztán” is nagyon finomak, de tehetünk rájuk bármilyen, ízlésünknek kedves, ínycsiklandó feltétet.
