Legyőzni saját határainkat

Ahogy megtudjuk, minden egy crossfit edzésen kezdődött, amelyet tavaly kezdett el a két barátnő látogatni. Ott hallottak először a Spartan Raceről, s rögtön megtetszett nekik a kihívásokkal teli akadályverseny, amelyre Antal Ádámmal, edzőjükkel kezdtek el felkészülni.

„Korábban nem volt versenytapasztalatunk és Ádám biztatott bennünket, hogy meg tudjuk csinálni. Hasznos ötletekkel látott el, hogy mire számíthatunk és a crossfites edzések megfelelő alapot jelentettek számunkra” – mondja el Júlia, akitől azt is megtudom, néhányszor futni is kimentek, de az edzőtermi heti 2-3 edzés jelentette az alapot a nyári viadal előtt.

Július 9-én Várgesztesen várt rájuk az első spartanos viadal, amely közel 20 kilométeres táv volt. Ez az ún.Spartam Super, amely a középtáv. A Sprint versenynél nagyobb a távolság és több az akadály, és mint ilyen, a Super az állóképességet, a kitartást és a harcos szellemet is egyaránt próbára teszi. A 13 kilométernél hosszabb Super során több, mint 25 jellegzetes spártai akadállyal találkozhatnak a versenyzők, miközben a terep egyre nehezedik.

A Tatabánya közelében található pályán azután a négyhónapos edzés eredményét kellett kamatoztatni a hölgyeknek. „A tapasztaltabb versenyzők is azt mondták, ez volt a legnehezebb versenyünk, a táv és a szombati verseny előtti eső is további kihívást jelentett” – emeli ki Renáta.

A pályán lévő akadályok leginkább a karok és lábak komoly edzettségét igényelik, de lelki erőre van persze különösen szükség. A hölgyek dunaszerdahelyi csapatát Tánczos Vágó Klaudia és Pálos Sándor egészítette ki a várgesztesi Spartan Superen, amelyre összesen kilencezren neveztek.

Természetesen nem volt problémamentes a 19,2 kilométeres távolság megtétele, Renáta már nem érezte a táv felétől a lábát, Júlia azt hitte eltörött az ujja, de biztatta és segítette, hogy célba érjenek. Végül sikerült, Sándor barátjuk komoly sérüléseket szenvedett, de ő se adta fel. Leginkább erről szól a Spartan, hogy a fizikai és lelki felkészültséget tesztelje és segít túllépni saját határainkon.

A feladás gondolata többször is ott van a versenyzőkben, de látva a társakat és az összetartást, a fájdalmak ellenére is tovább küzdöttek. „Nagyon kedvesek voltak a magyar versenyzők, amikor látták, hogy nem tudunk tovább menni, rögtön a segítségünkre siettek, kérdezték, fájdalomcsillapítóval vagy más módon tudnak-e segíteni” – árulja el Júlia, aki barátnőjével egyetért abban, hogy hatalmas élmény volt számukra a Spartan Race.

Másnap az üzletben már a versenyt teljesítők pólójában fogadták a vásárlókat, s egy hónappal később már a következő kihívást tervezgetik. Az ejtőernyős tandemugrást is szeretnék kipróbálni, de Júlia előtte szeptember elsején a Valčianska Dolinában a rövidebb, spartan sprint távot szeretné teljesíteni. Addig a Cornisland CrossGymben készülnek mindketten, igaz Renáta ezúttal csak szurkolni fog a szlovákiai megmérettetésen, de jövőre ő is szeretné újra próbára tenni magát egy hasonló versenyen.