„Legyen ez az emlékmű szimbóluma a megbékélésnek, az összefogásnak és a megértésnek”

A hősök előtt fejet hajtó, emléküket felidéző ünnepi műsort a katonadalokat éneklő Vásárúti Dalárda nyitotta, majd dr. Hájos Zoltán polgármester köszöntötte a megjelenteket, többek között az alkotást készítő Lebó Ferencet, illetve Menyhárt Józsefet, az MKP elnökét, A. Szabó László és Horváth Zoltán alpolgármestereket, mons. Szakál László János esperest, Görözdi Zsolt tiszteletest, Kornfeld Tibor zsidó hitközségi vezetőt, Vajda Barnabás történészt, a Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánhelyettesét, az egyetem történelem tanszékének docensét, valamint a megjelent városi képviselőket, illetve a városi hivatal és a város intézményeinek a munkatársait.

 „Dunaszerdahely város önkormányzata régi adósságát kívánja itt ma az I. és II. világháború dunaszerdahelyi katonaáldozatainak az emlékművénél, annak leleplezésével törleszteni városunk e hősei és hozzátartozóik előtt. A Kárpát-medencében számos városban és településen van I. és II. világháborús emlékmű, amely megemlékezik egy-egy település katonaáldozatairól. Ilyen Dunaszerdahelyen, az egyik legnagyobb magyar városban ezidáig még nem volt” – mondta a polgármester, aki hozzátette, hogy a világon minden elesett katonát megilleti a kegyelet és a tisztelet, függetlenül attól, hogy milyen hadseregben tettek szolgálatot.

„A városunkból besorozott katonáknak és munkaszolgálatosoknak a háború elvette az ifjúságukat, a családjukat, az álmaikat. (…) A sors számukra más utat jelölt ki, de mást utat jelölt ki a hozzátartozóknak is, akik gyermek, férj és apa nélkül voltak kénytelenek élni, s akiknek a háború fájdalmat és gyászt hozott. (…) A mai nap méltó időpont az I. és II. világbáborús katonaáldozatok emlékművének átadására, hiszen ma van városunk emléknapja, és november 11-e közelségével az I. világháború befejezésének 100. évfordulója, annak az I. világháború befejezésének az évfordulója, amelynek során a győztes hatalmak ráerőltettették a legyőzöttekre akaratukat, egy igazságtalan békeszerződés megkötésébe kényszerítve őket, amely a II. világháború kitörésének a magjául szolgált” – jelezte Hájos Zoltán.

„Legyen ez az emlékmű szimbóluma a megbékélésnek, az összefogásnak és a megértésnek” – zárta köszöntőjét a városvezető.

Az ünnepi beszédet tartó Vajda Barnabás a történész rámutatott: „Dunaszerdahelyen van emlékhelye a 2. világháború összes szenvedő áldozatának. Van méltó emlékhelye a dunaszerdahelyi legyilkolt zsidóságnak. Van nemzetközileg ismert emlékhelye a roma holokausztnak. Van emléktemetőjük a Dunaszerdahelyen meghalt első világháborús idegen katonáknak. De nincs, legalábbis eddig nem volt, emlékművük városunk katona áldozatainak. Ennek az emlékműnek most jött el az ideje. Nem azért, mert a 100. évforduló egy kerek szám. A mi katonáink emléke nem lehet számmisztika tárgya. Hanem azért, mert a város vezetése meghallotta a lakosai hangját, és mert volt benne akarat, hogy a tervből valóság legyen.

A tett halála az okoskodás, mondja Madách Imre Az ember tragédiájában. Mire kellett volna várni? Mondjon valaki alkalmasabb időt, mint a nagy háború befejezésének 100. évfordulóját. Mondjon valaki alkalmasabb helyzetet, mint a demokratikus világ viszonyait, amikor szabadon vállalhatjuk a nemzeti hovatartozásunkat.

Ennek az emlékműnek most jött el a legjobb ideje. Az, hogy a nagy háború befejezésének 100. évfordulójára el is készült, az még felemelőbbé teszi a megemlékezésünket. Egy történésznek Istent által adott kivételes kegyelem, hogy a szülőhelyén egy magyar katonaemlékmű avatásán lehet jelen, és ott megszólalhat. Ez a kivételes lehetőség mély alázatra és egyértelmű beszédre késztet” – fogalmazott az egyetemi docens.

„Eddig 100 katonanevet tartottunk számon, mint dunaszerdahelyi illetőségű elesett vagy eltűnt katonát. Ezen az emlékművön jelenleg már 224 név található. És Dunaszerdahelyen nemcsak a 72. és a 13. gyalogezred katonáiért, hanem minden elesett magyar honvédért harangot kondítunk. A magyar katona a vesztesek oldalán harcolt mind a két háborúban. 1914–1918 között és 1939–1945 között. Úgy halt meg, hogy fölötte a vesztes bélyege virított” – mondta Vajda, s végül hozzátette: „Nagyon helyes döntés volt, hogy Dunaszerdahely önkormányzata 2012-ben városi emléknapot jelölt ki az I. és a II. világháború áldozatai számára. (...) Legyen mostantól ez a hely a dunaszerdahelyi katonaáldozatok méltó emlékhelye! Jöjjünk ide emlékezni minden év november 11-én! Legyen mostantól ez a hely az őszi csendesség, a béke és a megbékélés helye!” – zárta gondolatait Vajda Barnabás.

Az ünnepi beszédeket követően az emlékművet megáldták és megszentelték a történelmi egyházak képviselői. A református egyház részéről Görözdi Zsolt tiszteletes, a zsidó hitközségéről Kornfeld Tibor, míg a katolikus egyházéról mons. Szakál László János esperes vett részt a ceremónián.

A műsorban Babits Mihály Miatyánk című verse Heringes William, a Novus Ortus Diákszínpad tagja, a DS Magángimnázium diákja tolmácsolásában hangzott el, majd Volner Nagy Melinda énekelt katonasiratókat, illetve a Vásárúti Dalárda zárta katonadalokkal a koszorúzás előtt a programot.

Az ünnepi alkalom a Szózat közös eléneklésével ért véget.