Back to top

Kulcsár Ferenc: Mindig

Publikálva: 2016, augusztus 16 - 08:10
„Kulcsár Ferenc par exelance költő: akkor is költő lenne, ha soha egy sor verset sem írt volna le. Az a költő ő, aki egész életével, mozdulataival, magatartásával, életvitelével poéta, aki a nyelv titkával él, s a nyelve az emberi lét metafizikájával” – írja róla egyik méltatója, Tőzsér Árpád.

Önarckép hegyezett ceruzával

Fültövig cigányfekete haj.
A száj csücskében cigaretta, s a fej
lehanyatlik.
A szem örökös tükörben: história kora.
S a fej fölött a glória –
nem  szükségeltetik.
Tél van, s a hó alatt zúg a metafora.
Teljes az elszántság: az óra
éjfélt üt, és fordul Európa.
Vers- és sorsvég kérdése, jaj.
Fültövig cigányfekete haj.

(1974)

 

Az 1991-ben Madách Imre-díjjal kitüntetett költő új versei, ha lehet, még inkább elmozdulást jelentenek a szellem és a lélek transzcendens birodalma felé, ahol a „képzelet drámája” a sajátosan emberi küldetést: a létteljességgel, az oszthatatlan egységgel való azonosulást kívánja megvalósítani.

Mert valójában MINDIG erről van szó: olyan ismerésről és szeretésről, mely az emberi méltóságon, érettségen és nagylelkűségen keresztül elvezet a végső szabadságba. Ez pedig nem lehet egyéb, mint az ember hazatalálása: az ezerszínű igazság megélése és az egyetemes jó végtelen gazdagságában való részesedés.

Ezt már olvasta?

Cookies