„A felhőben, mely ott simul
Talán Batthyány árnya van,
S lenéz, magyar! Reád
S mutatván ezt a rém helyet,
Azt súgja halkan: Ne feledd
Októbernek hatodikát!”
Tisztelt megemlékezők!
Évről-évre összegyűlünk városunk szülöttjének Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásánál, hogy lerójjuk tiszteletünket az aradi vértanúk, illetve azon honvédek és civil áldozatok előtt, akiket a Habsburg császári udvar halálraítélt. Ismét itt vagyunk, emlékezve a 175 évvel ezelőtti gyászos eseményekre. Mert nekünk csak emlékeznünk kell, míg az akkoriak az életüket adták a Magyar Hazáért, a Magyar Szabadságért.
Hiába próbálta Haynau vérbe folytani a szabadságharc leverését, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei által képviselt értékek kitörölhetetlen bélyeget égettek a magyar szívekbe és nem csak magyar történelembe, de a világtörténelem lapjaira is örökre beírták nevüket bátorságukkal és hűségükkel az aradi tizenhármak és társaik. Ezt az örökséget adták tovább, nekünk kései utódoknak is. Maradjunk meg hűségesek és bátrak. Mert a hűség elengedhetetlen, hogy nemzetünk megmaradjon, a bátorság pedig szükséges ahhoz, hogy ellen tudjunk állni a mai kor csábításának, az asszimilációnak, a különböző káros ideológiák befogadásának.
Az aradi tizenhármak és mindazok, akik hittek a forradalom és a szabadságharc eszméjében hűen kitartottak mindvégig. A világosi fegyverletételig, a komáromi erőd megtartásáig, a kényszersorozások, bebörtönzések útján át a bitófa, vagy a golyó általi halálig. Hűek maradtak akkor is, amikor már a cári seregek is az osztrákok segítségére siettek, vagy amikor a különböző nemzetiségek is a császári csapatokhoz csatlakoztak. De hűek maradtak mindhalálig, az utolsó leheletükig. Nem a könnyebb utat választották, hanem férfiasan felvállalva és kiállva a szabadságharc szellemisége mellett. Tiszteletet érdemelnek minden korban és minden társadalmi rendszerben!
Aulich Lajos vezérőrnagy volt a legidősebb 56 éves, míg gróf Leiningen-Westerburg Károly vezérőrnagy a legfiatalabb 30 éves, amikor kivégezték őket az aradi vár sáncárkánál, illetve a zsigmondházi mezőn, az újaradi országúton.
Tisztelt dunaszerdahelyiek!
Október 6. nemzeti gyásznap, amikor kellő tisztelettel emlékezünk nemzetünk bátor hőseire. Amíg emlékezni tudunk, addig van remény is, hogy a felvidéki magyar közösségünk nem feledi a hűséget és a bátorságot, a szabadságharc eszméjét.
Az aradi tábornokok vérrel írt üzenete az egekbe kiállt, amely tettekre serkent bennünket is. A helytállásra, a kiállásra és arra is, hogy kezet tudjunk nyújtani egymásnak, amikor veszély fenyegeti közösségünket. Mert szükségünk van Hősökre, példaképekre, akik utat mutatnak nekünk akkor is, amikor szétforgácsolva élünk a Felvidéken. Csakis együtt és közösen tudjuk érvényesíteni jogainkat és tudunk hangot adni jogos követeléseinknek. Semmivel sem akarunk többet, mint ami megillet bennünket szülőföldünkön.
Az aradi vértanúk hősiessége és bátorsága adjon erőt mindannyiunknak, hogy ki-ki a saját portáján helytálljon! Nem néma az a kőszobor mely amott a magyar Golgotán a halhatatlan vértanú halottak emlékének emeltetett. Tisztelet az aradi vértanúknak és minden szabadságharcosnak!
